„Így 30 felé közeledve elgondolkoztam, hogy miért nem tudok párkapcsolatban élni, amikor szeretnék, csak közben újra jön a katt és tovább kell állnom” - Levélírónk még nem tudja, mi lesz 5 év múlva, de jelenleg úgy látja, hogy a hűség-dolog nem működik nála. Érti a szó jelentését, csak nem érzi magában, mint működő erőt. Szeretne megváltozni, de nem könnyű. És a legfőbb kérdés: ebben az életkorban átalakulhat még az ember?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Már előre félek a kommentektől, különösen a nőkétől, így kis vizsgadrukk van bennem. 27 éves férfi vagyok, eddig nulla tartósabb kapcsolattal életem során. Sosem hittem volna, hogy egyszer még a tartós kapcsolat igénye mellett fogok szólni nyilvánosan, mivel abban még nem volt részem – ahogy így visszaszámolgatom, eddig a leghosszabb 3 hétig tartott. Rendszerint én lépek le, megvallva az igazat: mert addigra megunom őt szexuálisan és egyéb szinten is, gyakran a személyiségét is. Ebből vannak a fő konfliktusok, meg abból, hogy nem fogadja el azt, hogy utána semmilyen szinten sem akarom vele tartani a kapcsolatot.
Ez biztos valami elmezavar nálam, ezt tudom magamról. A szememben a varázs és a vonzerő egyszerűen megszűnik, igen rövid időn belül. És amikor a fejemhez vágják, hogy szemét vagyok és érzelmi selejt, lelki nyomorék, kénytelen vagyok elhinni. És bánt, hogy ezzel bántom őket. Egyszer azt mondta egy nő, aki megértette a problémámat (és nem is akart többet tőlem), hogyha majd lesz egy olyan társaság és egy olyan nő mellettem, aki hasonló beállítottságú, a párcserés dolgokat kéne kipróbálnom. Igen, de ahhoz pár is kell. Nem tudom, hogy ez valóban segítene-e rajtam.
Páran úgy láthatják, hogy ez nem is nagy baj ma már, biztos csak az igazit keresem, ...de ez nagyon naiv megközelítés, mert nem erről van szó. Szerintem nincs olyan nő, aki mellett kibírnék max. egy hónapot...ezt magamról tudom.
Azt vallom, hogy addig ez az életvitel nem kártékony, míg nem ártok vele másnak, és én ezt már mindig előre közlöm a lányokkal, hogy valószínűleg ez lesz majd – a korábbi tapasztalatok miatt. Megértettem velük, hogy nem velük volt a baj...
A többség azt hiszi, ez egy lerázószöveg, abból sem a legkreatívabb. Valakinek megfelelt az egyéjszakás is. Csak így 30 felé közeledve elgondolkoztam, hogy miért nem tudok párkapcsolatban élni, amikor szeretnék, csak közben újra jön a katt és tovább kell állnom. Nem a szexet hajszolom, bár valahol ez is benne van, hanem képtelen vagyok azt érezni, hogy a párom, a társam csak az enyém, és én is az övé. Csak azt érzem, hogy be vagyok zárva. A hűség nálam nem alakult ki. Ezt jobban nem tudom megfogalmazni nektek.
Nem tudom hogyan fogok gondolkodni 5 év múlva, de most így látom. A hűség-dolog is úgy működik nálam (pontosabban: nem működik), hogy képes vagyok abban a rövid idejű kapcsolatban is más lányokkal is ismerkedni, mert tudom, hogy innen úgyis menni kell hamarosan. Én a hűséget másként értelmezem: megvan a logikai értelme, tudom, mit jelent, csak magamban nem érzem... Ha megkérdezik tőlem, hogy valós problémának érzem-e ezt, akkor azt mondom, hogy igen. Mi lehet a baj velem? Ennyi idősen még tanulóképes vagyok?
