Majd szívesen lenne a szeretőm...

2017. április 06. 08:17 - csajokespasik

„Tudom, hogy nem kellene hagynom, hogy ennyire benne legyen az életemben még mindig, de én nem vagyok olyan ember, aki ajtócsapkodós-szakítós” - pedig vannak ex-pasik, akik csak ebből értenek. Levélírónk arról panaszkodik, hogy a volt párja nem képes túllépni rajta, és nem hiszi el, hogy létezik olyan nő, aki a „maradjunk barátok”-at komolyan gondolja.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok! Volt egy szakításom tavaly... Amióta nem vagyunk együtt, találkoztam több férfival is, de semmi komolyabb nem alakult ki, aminek több oka volt. Viszont ő még most sem fogadta el a helyzetet. Azt mondta, ő mindenkiben csak engem keres, senki nem fogja meg úgy, hogy tovább tudjon lépni... Nem hiszi el, hogy én a „maradjunk barátok”-at komolyan gondolom, és utána sem változna semmi, csak ki lenne mondva. De találkoznánk. Az úgy neki nem jó. Azt érzi, hogy csak szánalomból tettem ezt az ígéretet és nem vállalom fel már mint barátot sem igazán. Azt írta, hogy majd úgyis ráunok az „ismerkedés izgalmára” és „visszakúszok” hozzá – így, ezekkel a szavakkal.

De ezzel azt fogja elérni, hogy lezárom őt minden szinten. Vannak dolgok, amiket szeretnék átélni másokkal, ez igaz, és ebbe a képbe ő is beleférhet, de mint barát. Ha elfogadja. Nem mondott le rólam teljesen, talán ismerkedik ő is, de másra számított és nem azt kapta, amit keresett. Az újrakezdés állandóan szóba kerül, mármint szóba hozza ő, de én már lezártam. És unom is ezt. Nem működött, mert nem illettünk össze. Nem akarom, hogy azt érezze, szórakozom vele, világosan és egyértelműen elmondtam, mit szeretnék.

És egyre agresszívabban beszél velem telefonon, vagy chat-en és ezzel azt fogja elérni, hogy nem fogok beszélni vele. Egyszer olyat írt – az elütésekből ítélve szerintem ittasan - hogyha férjhez megyek, majd ő akar a szeretőm lenni... - nem válaszoltam semmit.

Nem akarom, hogy áldozatot hozzon azzal, hogy rám vár, mert mondtam, hogy én lezártam. Igazából nem tudom hova tenni a dolgot. Ha találkozunk, akkor ne kettesben. Ennyi a megkötésem. De folyamatosan hív olyan találkozókra, amit kettőnknek szán.

Tudom, hogy nem kellene hagynom, hogy ennyire benne legyen az életemben még mindig, de én nem vagyok olyan ember, aki ajtócsapkodós-szakítós és felemeli a hangját. Még ha tudom is, hogy süketelés valami, inkább én kérek bocsánatot, csakhogy lezárjak valamit.

Nem tud elszakadni tőlem. (Beteges még az is, hogy most kérdezi azt, hogy előtte hány barátom volt – amikor együtt voltunk, nem kérdezte). A társfüggés onnan ered, ezt az édesanyjától tudom, hogy nehezen élte meg kicsiként az elszakadást, így helytelen minta rögzült benne, ezért kapcsolatai egészségtelenek, mert főleg ragaszkodás alapúak. Ha majd eljut az agyáig, hogy nem tud barátként működni, akkor fog jobb belátásra térni, csak ez lassú dolog. De hogyan segítsek neki ebben?

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr4412404853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása