„Barátként arról beszélt nekem, hogy a családja milyen vallásos, de a saját személy szerinti világnézetéről nem sokat tudok” - … és e hallgatás nem lehet véletlen. A csaj egyszer már visszautasította Levélírónkat, aki most váratlanul új esélyt kap. Új tények kerülnek napvilágra, például az is, hogy az eltelt idő alatt a csaj igen nagy étvágyáról tett tanúbizonyságot a férfiak terén.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ti adnátok esélyt egy ilyen nőnek? Pár éve ismerem, de korábban egyszer már visszautasított, akkor azt mondta, tartjuk a kapcsolatot, ami ugye egy burkolt legyünk-barátok, amit én természetesen elfogadtam. Nem bántam meg, mert szép időket töltöttünk együtt így is. Neki közben volt valakije, de újabban már nincs. Nemrég újra elkezdtünk beszélgetni komolyabban, és elkezdett felém közeledni. Megtudtam – kicsit meg is lepett – hogy az eltelt idő alatt neki több kapcsolata is volt, de egyik sem működött hosszan. (Nekem se ment igazán az ismerkedés, + részben az ő visszautasításán nehezen tudtam túltenni magamat akkor, ma már túl vagyok rajta).
Olyan, mintha meggyőzte volna magát, hogy mégis adjon egy esélyt. De ez leereszkedőnek tűnik nekem. Hogy kegyeskedik velem. Nekem meg olyan, mintha a sok faszi után kipróbál még engem is a tetejében. Itt meginogtam, hogy valóban egymáshoz valók vagyunk-e?
Milyen is ő?
- Barátként arról beszélt nekem, hogy a családja milyen vallásos, de a saját személy szerinti világnézetéről nem sokat tudok.
- Verseket írogat, amiket fel is olvas nekem néha, vagy csak elküld, nem értek hozzá, de a „lélek” és „szív” minden harmadik mondatban ott vannak, nekem nem itt kezdődik valahogy a vers. De mindegy, nem verseket szeretnék tőle.
- Kicsit olyan hihetetlen az egész, hogy hirtelen érdekelni kezdtem annyi állítólagos pasi után.
Mit gondoltok, érdemes belevágni? Vagy ha visszautasítanám az neki olyan pofon lesz, hogy még a baráti kapcsolatunkat is szünteti? Én sem voltam mintabarát, mert ahányszor találkoztam vele, nem tudtam nem elfantáziálni rajta, milyen lenne vele, milyen lehet vele egy párt alkotni...
Volna választásom. És az emberek idővel változnak, és benne is alakulhatott annak fontossága, hogy mit is keres valakiben. Tehát nem tudhatom ma, hogy miről is mondok le. Sokat rágódom ezen, vonzódom hozzá, de koppanni nem akarok. Mi vesztenivalóm lehet, ha most jobban meg akarnám ismerni?
