„Ahogy mostanában nézem a fészre kirakott fotóit, azt látom, hogy az arca úgy ki van kerekedve, mint egy fánk, ami anafilaxiás sokkot kapott” – Posztolónk nem bánja, hogy pattintotta a közléskényszeres csaj, aki képes volt tanító jelleggel beszélni az ideális kapcsolatok erkölcsi oldaláról, noha azokat a jól csengő elveket nem vonatkoztatta magára.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egyszer kaptam csak meg, hogy mama kedvence vagyok, csupán mert egészséges kapcsolatot ápolok a szüleimmel. Pedig egyáltalán nem tartom magam ideális gyereknek, egy mama kedvencének, ahhoz elég zűrös, szófogadatlan gyerek voltam. De aki ezt állította, nem tudhatta. Mert milyen is egy igazi ideális gyerek, akiről minden anya álmodik? Jól nevelt, anyu öltözteti, engedelmes és nincsenek nemi szervei. Én nem ilyen vagyok. Tavaly volt egy rövid, ám viharos kapcsolatom a baráti körből egy nővel.
Nevezzük átutazó nőnek. Nem kellett volna belemenni, de nem tudtam, hogy így félre leszek vezetve és így sül el a dolog. A csaj 1989-es évjáratú, mindig mindenkinek a legelőnyösebb, legsugárzóbb arcát mutatta, ...nekem dorombolt, többször aludt nálam, majd kijelentette, hogy én vagyok az ideális és még hozzám is jönne esetleg, ha úgy alakulna. Stb. Aztán hirtelen eltűnt a képből. Annyit tudtam, hogy végleg hazaköltözött Egerbe. Mint utólag kiderült, abból a baráti társaságból ugyanezt eljátszotta többekkel is. Ahogy ez kiderült, az egy külön történet.
Egy kissé közléskényszeres, vidám csaj, aki képes tanító jelleggel beszélni az ideális kapcsolatok erkölcsi oldaláról, csak azokat a szépen hangzó elveket nyilván nem vonatkoztatta magára. Ahogy mostanában nézem a fészre kirakott fotóit, azt látom, hogy az arca úgy ki van kerekedve, mint egy fánk, ami anafilaxiás sokkot kapott. Hol az önkritika? Talán magát bünteti zabálással, nehogy a vére megint a rossz útra vigye. Ő nevezett mamakedvencének, ezt is mástól hallottam vissza utólag. De azért ez a mama kedvence megtette egy darabig álságos, szilárd pontnak, önigazolásnak, hogy ő aztán egyáltalán nem k*rva, amíg felpróbálja a többieket.
Elgondolkodtam, hogy a helyében én biztos nem rontanám tovább a maradék reputációmat ilyen utólagos patkánykodásokkal. Mert értelmetlen, és valójában maga alatt vágja a fát. Én nem kapcsolom össze a boldogságot közvetlenül egy párkapcsolat meglétének érzésével. Ha van van, ha nincs nincs. Akkor nem teperek, mással foglalom el magam.
Volt már nem egy kapcsolatom, van némi tapasztalatom a nők terén. Külső-belső adottságok tekintetében nem sorolom magam hátrányos kategóriába senki miatt. Az, hogy egy zavaros nőnek, aki még saját magával sincs tisztában, mi a véleménykéje rólam utólag, nem számít. Most ismét azon fázisában vagyok az életemnek, amikor szingliként működöm mindennapjaimban, viszonylagos reményekben várakozva. Persze én is jobban érezném magam, ha lenne társam, de ettől függetlenül nem adom át magam a kétségbeesésnek. Majd lesz valami.
