Amikor egy komplett életet hazudunk magunkról, még magunknak is, az azért már buktatókkal jár, de akinek rutinja van a hazugságok terén, egy apró botlást simán és azonnal képes kimagyarázni egy másik hazugsággal, miközben elhiteti magával, hogy valójában jót tesz, hiszen ezzel csak a kapcsolatát menti. Sorozatunk folytatódik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Dady Saga 3. (hazudni, hazudni, hazudni)
Ha valaki nagyon mélyről jön és az élet úgy hozza, hogy olyan mesterséget kell űznie, ahol fő szabály az életben maradáshoz a hazudozás, azt a magánéletére is azonnal alkalmazza, mert már napi rutinná vált.
Ha valaki e mellett személyiségzavarban szenved és állandóan attól retteg, hogy elhagyják, egyedül marad, bármilyen hazugságra képes csak azért, hogy „szeressék”.
Persze hazugságok minden kapcsolatban vannak, még ha ártatlanok is. Feri is csak két sört vall be a négy helyett, ha kocsmázni ment a haverokkal, és a fodrász is csak hétezer volt. És mi általában ezeket lustán elhisszük. Egyszerűen nem akarjuk bántani sokszor a másikat, kerüljük a vitát, a konfliktust, hát szépítünk a dolgokon. Egy picit. Meg úgyis tudjuk, hogy többe volt a fodrász és négy sör volt az a kettő.
De egészen más az, amikor egy komplett életet hazudunk magunkról, még magunknak is. Az azért már buktatókkal jár, de akinek rutinja van a hazugságok terén, egy apró botlást simán és azonnal képes kimagyarázni egy másik hazugsággal, miközben elhiteti magával, hogy valójában jót tesz, hiszen ezzel csak a kapcsolatát menti, vigyázza, félti, mert ugye nem akarjuk bántani a másikat.
És a hazugságokkal van egy másik probléma is. Főleg, ha szerelmetes az ember gyermeke. Képes azokat elhinni, és nem jár utána dolgoknak, hiszen éppen párkapcsolatot épít, aminek alapja a bizalom, amit adunk és kapunk. Így aztán meglehetősen sokáig el lehet játszani a másik előtt, hogy milyen volt a voltunk. És ha párszor azért hiba csúszik a dologba, még mindig ott van egy kisebb „kiigazítás” és minden rendben van.
Meg aztán az ember gyereke, ha szerelmes, inkább mosolyog azon, hogy ugyan a másik előző életében komoly cégek pályázatait írta, miközben a valóságban a hülyét pontos jével írja, de ez a kettő-négy sör esete.
De én bizony másfél évig éltem egy hazug világban. Nem feltétlenül hittem el mindent, nem feltétlenül nem tudtam, éreztem, hogy pár dolog nem stimmel, de önmagában véve bíztam a másikban, hittem neki, hiszen a párom volt, és általában a pároknak az a dolguk, hogy bízzanak a másikban.
De aztán egy rossz pillanatban elkezdtek kihullani a csontvázak a szekrényből. Egyszer csak már nem volt visszaút, és tudni kellett az igazságot. És még ott is, akkor is, nem az történt, hogy na jó akkor elmondom.
A szerető csak barát volt a mesében, a külföldi munkahelyek továbbra is takarításról szóltak, az éjszakai kimaradások csajbulikról, a váratlanul előkerülő nagyobb összegek volt tartozásokról, egy régi munkaadó segítségéről. És én ott akkor jöttem rá, hogy ez soha nem lesz másként. Megtanulta önvédelemből, hogy tagadni és hazudni minden áron. Bármeddig, akármeddig, amíg csak lehet. És amikor már nem lehet, még akkor is ott van az a fegyver, ami a legszánalmasabb tud lenni mind közül, áthárítani a másikra a felelősséget.
Aztán azt hisszük, hogy eljön az a pillanat, amikor már nincs minek / másnak kiderülnie, és még mindig azt mondjuk, így is, ezek után is adjunk egy második esélyt a másiknak, mert mindenkinek jár egy második esély. Jönnek a nagy megbeszélések, az ígéretek, a fogadkozások, közben műtétre várunk, orvoshoz szaladgálunk, elkezdem elhinni, hogy képesek leszünk ezt folytatni már hazugságok nélkül.
És akkor jön egy üzenet, hogy bocs, de itt aludtam a barátomnál, mert későig beszélgettünk és elaludtam a kanapén…
Harmadnap pedig úgy intézte, hogy a műtét alatt ne én legyek ott, hanem a barát, de úgy legyek beállítva, hogy én ott se akartam lenni…
A hazugság sokszor manipuláció vélt vagy valós érdekeink védelmében. De a hazugság egyben a másik ember semmibe vétele, lenézése, megalázása, folytatólagosan elkövetve. Ha valaki pedig folyamatos hazugságban él, az a gyávaság jele, az önbecsülés teljes hiánya, rettegés a valóságtól. Gyáva feladása önmagunknak. És bármennyire is jól van az felépítve, csak idő kérdése, és kiderül, és akkor összedől a kártyavár, vagy éppenséggel egy vagy több élet. Megéri?
(folytatás hétfőn)
