„Azt megmondtam neki is egyenesen, hogy még én sem ismerem úgy igazán őt. Az nem jó, ha az egymásról kialakított torzított képpel akarunk együtt élni és jövőt szövögetni” – Levélírónk még egy éve sincs együtt a barátnővel, amikor az váratlanul bejelenti, hogy gyereket akar. A pasi ellenzi a tervet, hiszen még együtt sem élnek, ráadásul ő a logika híve, míg a barátnő a „most és azonnal” - dolgokat preferálja.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
(Még 1 éve sem vagyunk együtt, ő már erősen a gyerek-témát pedzegeti – címnek hosszú, történetnek pedig rövid, de szerintem mindenkinek érthető lesz)
Sokan úgy vállalnak gyereket, hogy belevágnak nagyon fiatalon, rövid együttélés után, közel sem kielégítő anyagi helyzettel és egyéb problémákkal. De azért jöhet egy gyerek, elfér. Fizikailag tényleg elfér. Ha egy zsák krumpli lenne... Aztán jön a menekülés-vágy, megcsalás, elhagyás, egyik vagy másik részről. Nem ismerik egymást eléggé. És úgy érzem, ennyi idő alatt én sem ismertem meg őt még teljes egészében, ahogy ő sem ismerhetett meg engem. Amikor elmondtam ezt neki, azzal vágott vissza, úgy érzi elpazarolta a szeretetét. És nem akarom, hogy így érezze.
Ezzel a kijelentéssel nyilván bunkóságot követtem el. És most összerúgtuk a port egy kicsit, kb. már egy hete semmi jel felőle. Még csak együtt sem élünk!
Szeretnék vele kibékülni és beszélni, de úgy, hogy józanul belát bizonyos dolgokat, amikhez nem csak én ragaszkodom makacsságból és önzőségből, hanem a logika is ezt diktálja.
Nem lenne jobb várni, amíg a körülmények valamennyire rendeződnek? Amíg alkalmassá válik az idő ? Alapvető probléma, hogy az emberek többsége nem ismeri saját magát, nem érti a saját működését, hajlamos a pánikra, mindent most akar, nem ismeri a saját motivációit sem. Ő is olyan, hogy sodródik a hangulatával, és ma ez a jó, holnap más, ő is őrlődik az elvárások között, mint sokan.
Azt megmondtam neki is egyenesen, hogy még én sem ismerem úgy igazán őt. Az nem jó, ha az egymásról kialakított torzított képpel akarunk együtt élni és jövőt szövögetni. Mert ha megjelenik a valóság, marad két idegen ember egy fedél alatt.
Én végigasszisztáltam egy ismerősöm kapcsolatát az elejétől: elvett egy nőt, jött a gyerek is nem sokára, annyira szerelmes volt a nőbe, hogy férfihoz méltatlan dolgokat is elkövetett. Úgy öt év múlva meg most azt hallgatom, hogy nem érti, mit evett rajta annak idején... minden alkalmat megragad, hogy ne legyen vele.
Akik elképzelni sem tudják, mit jelent a felelősség, meg a másik VALÓDI megismerése, azok a saját álomképükhöz ragaszkodnak csökönyösen. És álomra vajon mit lehet építeni?
Ha ezt így előadnám a barátnőmnek, már előre tudom, hogyan reagálna, feláll és elmegy.
