Levélírónk úgy érzi, most vannak a legközelebb ahhoz, hogy átbillenjen a barátkozás kapcsolatba, de minél jobban megismeri a pasit, annál inkább ábrándul ki belőle: egoista, hangos beszédű, ráadásul a kedvenc témája saját maga. A nő azt sem tudja eldönteni, hogyha mégsem működne, elfogadná-e, hogy csak barátok legyenek a továbbiakban.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hónapokkal ezelőtt megtetszett egy férfi, véradáson találkoztunk. Beszélgetésbe elegyedtünk, megismertük egymást jobban, és akkortól kezdve sűrűn találkoztunk, de barátokként, egyelőre semmi több. Az elmúlt hetekben kissé kiábrándultam belőle. Valahogy már nincs meg az a rajongás bennem, mint az elején. És nem is tudom, mi fogott meg benne, talán a szövege. Azt nem mondanám, hogy már egyáltalán nem tetszik, de már nem ugyanaz az érzés. Vártam, hogy mikor lesz már köztünk valami, de már nem annyira. Sok apróság adódott össze bennem, amikről nem tudom eldönteni, hogy vajon jó vagy rossz tulajdonságok, avagy semmilyenek, csak bennem akadtak meg.
Volt olyan, hogy mire elfogadtam valaki közeledését és megnyíltam neki, a bizalmamba fogadtam, ő meghátrált. Érzem, hogy próbál rám hangolódni. És minél jobban ábrándulok ki belőle, annál közelebb kerül hozzám. Ő úgy érzi, már nem kell meghódítani, túl vagyunk ezen, nem szükséges, és már lazább lehet a közelemben (egyszer elengedett egy szellentést, és azt hitte, nem hallottam...). Nem gondol túl dolgokat, gyakrabban keres. Én ebben a fázisban nem érezném zavarónak, ha csak hallgatna, és nem beszélne, mert ő valahogy talán úgy vette le, hogy nekem bejön az, ha magát fényezi és ajnározza folyton, hogy mennyire vágyik x típusú mocira, meg mennyire szeret horgászni, és merre járt már, és mekkora berúgásai voltak.
Kínosnak érzi a csendet. Olyan, hogy előzékeny lenne velem, már csak nagyon ritkán van. Egyszer együtt mentünk haza metrópótló busszal, tömve volt, este, és három sör után olyan hangosan beszélt, hogy sokan felénk fordultak... egy tömött buszon a suttogás is hallatszik, nem hogy az, ahogy ő beszél. És minél jobban elengedi magát mellettem, én annál jobban bezárulok. Nem gondolkodik már olyanokon, hogy mielőtt kimondana valamit az nem ciki-e, sértő, vagy ostobaság. Úgy érzem, most vagyunk a legközelebb ahhoz, hogy átbillenjen, s kiderüljön, lesz-e valami köztünk. És nem reménytelen, mert az elején örültem neki. Viszont azt nem tudom, hogyha mégsem működne, ő elfogadná-e, hogy csak barátok legyünk a továbbiakban. Ti hogyan látjátok ezt? Férfiak és nők válasza egyformán érdekel...
Köszönettel:
Lia
