Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Közös megegyezéssel váltunk meg egymástól. Az én részemről azt vártam volna el, amit én is nyújtottam neki, de tőle ezt már nem kaptam vissza. Mielőtt önzőséggel vádolnátok, vagy azzal, hogy csak az üzleti oldalát látom a kapcsolatoknak, nem így van: csak annyit szeretnék, hogy én is jól érezzem magam, mint a párom. A barátnőm sem haragtartó, lehet még vele beszélni, és egy szenvedélyes, intenzív kapcsolatot szakítottunk meg. Részéről merült fel nem rég az újrakezdés gondolata.

Nyilván én sem vagyok szent, nekem is vannak rossz tulajdonságaim, amiket ő is elviselt, bár nem esett jól, hogy utána ezeket felhánytorgatta, mivel én sem hoztam elő azt, hogy minden pasival leáll dumálni, és úgy érzem akkor, mintha nem is az én barátnőm lenne.

Ezeket is meg tudtam volna szokni, igyekszem nem gyerekesen állni a dolgokhoz, nem is a múltban élek. A másik hibáit sem szoktam felnagyítani, még akkor sem, ha ő ezt teszi az én dolgaimmal. Ha megbeszéltünk ezerszer valamit, és újra előkerül, azzal csak mérgeződik a légkör. Sosem tudja belátni, ha valamiben ő a hibás, volt, hogy meghazudtolt, de mivel tudtam az igazságot, nem csináltam belőle nagy ügyet. Az sem zavart, amikor mindent másképp mondott el, mint ahogy az valójában történt, az esetek 70%-ában. Ő kicsit szétszórt, és amikor kérek valamit, és ő elrontja, akkor azt állítja teljes mellszélességgel, hogy azt én mondtam így neki... És ilyenkor ő néz engem hülyének. De mindig is igyekeztem 10 perccel később érkezni a veszekedésekhez : ) nem az én műfajom.

Úgy érzem, ezek apróságok, illetve levetkőzhető problémák, de egyedül nem tudom eldönteni, érdemes lenne-e belevágni a folytatásba? Sok pozitív közös emlékünk van.