„Miért jobb egy nőnek egy tartós, de rossz kapcsolat, mint lezárni és adni egy esélyt magának a változásra? - teszi fel Levélírónk az örök kérdést, melyre maga is megpróbál válaszolni. Jelenleg egy olyan nővel próbálkozik, aki egy boldogtalan kapcsolatban él, mégsem lép ki belőle.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Én 21 éves korom óta rendszeresen dolgozom és eltartom magam, vannak terveim, meggyőződéseim, és néha nagyon rá tudok csodálkozni érett emberek életmódjára, felfogására és viselkedésére. Ezzel csak azt akarnám mondani, hogy van egy reális rálátásom az életre, és ha emberekben valami nem tetszik, azt nehezen fogadom el, illetve nem értem meg, bár próbálom. Nem erkölcscsőszködöm, de masszív tény, hogy az okostelefonok világában ma már bárki megismerkedhet bárkivel 10 perc alatt, ennek köszönhetően hamar alakulnak ki és bomlanak fel párok, kitartásuk a másik iránt nem lesz ösztönözve, mert csak az önzőség hajtja őket, és az élvezetek gyors kimerítése, az energiák versenyszerű elfecsérlése a cél, ami már-már az idegbetegség határait súrolja sokaknál.
Az is egy társadalmi tünet, hogy ma már teljesen természetes, hogy mindenki csalt már meg valakit, illetve csalták meg.
Miért is ír akkor ide ez az ember? Mindjárt rátérek, bocs a hosszú felvezetésért, de úgy érzem, a maximális érthetőség kedvéért szükséges, mert nem akarom kommentben foltozgatni a lyukakat és válaszolni a kérdésekre.
Kit keresek? Hát, vannak igényeim. Egyszerűek. Nem vagyok alkesz, tehát nem ismerkedem alkesszel. Aktív életet élek, tehát nem ismerkedek szobanövényekkel. Nem vagyok lusta, nem ismerkedem olyannal, akitől ha azt kérem, mosogasson el, azon sír, hogy háztartási rabszolgának használom. Eltartom magam, tehát nem ismerkedek olyan harmincassal, akit még a szülei tartanak el (ebből sajnos súlyosabb eset is van: ötvenes ismerősöm, áldozatkomplexusos örök agglegény, akinek még az antidepresszánsát is a hetvenakárhány éves anyja finanszírozza, és napi 3x hívják egymást telefonon – és mindig azt mondja, ő nem hibás mindezért, hanem áldozat, de sokat is tett ezért az életmódért, mivel nem azt csinálja, amihez ért, professzori szintet hozhatna a szakmájában, mégis a hobbijának él, amiből nem keres egy vasat se. Szóval ilyen is van) .
Ismerkedem egy nővel, sokat beszélünk, találkozunk DE csak barátkozás van, mert foglalt. Ő elmondta nekem, mit szeretne és mit nem szeretne – de mégse azt csinálja. Ki akar lépni a jelenlegi kapcsolatából, de... (és itt bármit felsorolhattok, ami eszetekbe jut.) Nem tudom, érez-e valamit irántam, vagy sem, vagy csak szeretne. Annyit érezni vélek, hogy élvezi a társaságom és sok közös témánk van. Nagyjából megfelelne az igényeimnek is. Először arra jutottam, hogy az a két éves kapcsolat, amiben van és amiről állandóan azt mondja, mennyire nem érzi magát jól benne, nem komoly. Mégis hozzá kötötte az életét már akkor, amikor már rossz volt. Eladta a lakását, kifizette az adósságait, és közös házat akartak venni. Nem lett belőle semmi. Langyos pocsolyában áll.
Arra jöttem rá, hogy nagyon kevés ember tudja, mit is akar valójában.
Kérdésem: miért jobb egy nőnek egy tartós, de rossz kapcsolat, mint lezárni és adni egy esélyt magának a változásra? Szerintem még egy laza, „barátság extrákkal” dolog is jobb és tartalmasabb/értelmesebb lehetne ennél, amiben van, de talán még a szingliség is. De ígérgetni azt lehet, magunknak és másoknak egyaránt. (Még azt is megkockáztatom, hogy ennél még egy hosszú, szeretői kapcsolat is jobb egy nőnek egy normális férfi oldalán - tudom, hogy szeretőnek lenni megalázó, viszont bármi lehet belőle legalább. Csak 1 ötlet.) Valószínűleg neki is fáj ez a helyzet, de még nem fáj eléggé ahhoz, hogy komolyabban lépjen. Amit most csinál, az nem vezet sehova, nem lesz belőle semmi, másrészt érzelmileg sem kielégítő.
Az utolsó 100 komment: