Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Miért nem hiszek a tartós kapcsolatokban? Röviden felelve: mert nem látok magam körül olyat, ami még három év után is működne. Nem az érzelmi részéről van szó, mert tudok szeretni, csak nálam az a baj, hogy maximum 1 év az, amikor még minden jó, és utána vagy hazudok magamnak és neki, vagy kilépek. El nem tudom képzelni, hogyan működhet egy házasság. És nem is nagyon látok magam körül működő házasságokat. Nem vagyok szexfüggő, vagy gyakori partnerváltó, csak egy idő után érzem, hogy nincs tovább. Jóban vagyok a legtöbb exemmel, talán mert nem vertem át őket, így nincs sérülés sem.        

               Egyik jó barátomat kidobta a nője, majd megcsinálta azt, hogy mindenkit ellene hangolt értelmetlenül. A nők agyában a szakítás valami új hormont indít el, vagy nem tudom, miért nem képesek kulturáltan végigvinni? Mindig ők lesznek megsértve.
Annak se láttam még a működő verzióját, hogy egy kis szünet tartás fellobbantja a szerelmet, meg az ellaposodott kapcsolatot. Abból csak szakítás lehet, mert a másik, vagy épp mindketten, megérzik, milyen jó is a másik nélkül.

Van, akinek sokáig nem esik le, hogy szakítani kéne, belealszik a megszokásba, aztán a párjának jön meg az esze, és lelép. Azt el tudom fogadni, hogy létezik pár olyan ember a világon, akikkel tökéletes és örökké tartó kapcsolatot is kibírsz, méghozzá örömmel, csak szerintem őket nem lehet megtalálni.

A nők mindig egy kedves, vállalható, előzékeny, aranyos, humoros, odaadó, figyelmes stb.-stb. férfire vágynak, de valahogy mindig az ellenkezőjénél kötnek ki. Egyik ismerősöm Gyálon lakik, az ottaniak majdnem mind ismerik, elég erőszakos, meredek arc, s nem épp királynőként bánik a nőivel, és még nem láttam barátnő nélkül.

Az érzések és az idő: ismerek egy párt, akik úgy 8-9 éve vannak együtt, de még soha nem láttam különösebben intimebb, vagy romantikusabb gesztust köztük, csak hidegséget éreztem. Nem tudom, mi tartja őket össze. Lehet, hogy szexmentes kapcsolatban vannak, ez is elég elterjedt manapság. Nem tudom, milyen fiatalkori trauma kell, hogy valaki aszexuális legyen. Sokaknak nincs bátorsága szakítani, ők tökéletesen irányítható férjecskék, feleségecskék lesznek, egymás börtönőrei.

Van egy másik páros, akik állandóan kerülik egymást. A nő beköltözött a városba, a munka miatt, a pasija elfogadta, maradt egyedül, de néha találkoznak – és ez még mindig egy kapcsolatnak nevezett ügy - anyagilag jól állnak, a nő mégis keresztbe szervezi a programokat, hogy még véletlenül se kelljen a „párjával” időt töltenie és kettesben maradnia. Nem vagyok irigy senki boldogságára, mert az én meggyőződésem szerint az csak ideiglenes állapot, utána pedig megjátszás. Vagy csak én látom rosszul?