Az igaz, hogy manapság minden valamirevaló kapcsolatot meg kell becsülni, és nem eldobni az első vita után, de azon is érdemes elgondolkodni, hogy minek egy olyan pasi mellett kitartani, aki a kisebbrendűségi érzéseit a barátnő rendszeres alázásával próbálja kompenzálni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello,
Miért ragaszkodik ennyire hozzám valaki, ha közben már nem tisztel? Főleg a rutinosabb hozzászólók véleményére lennék kíváncsi. Talán tapasztaltabbak és jobban belelátnak abba, miért viselkedik valaki így.
Másfél éve vagyunk együtt, régebben is volt már egy próbálkozásunk, de akkor én nem akartam, tehát a nettó együtt töltött idő másfél év eddig.
Tudja, hogy ezekért bármikor elhagyhatnám, de azt nem értem, hogy miért bosszant fel, hogy utána térden csúszva kérjen bocsánatot, mindezt rendszeresen? Az elején teljesen más volt, ami érthető, hiszen az udvarlás szakaszában milyen legyen, nyilván tartja magát és a legjobb oldalát mutatja.
Akkor agresszivitásnak nyoma sem volt. A lényeg, hogy veszekedésnél, vagy apróbb vitánál is nagyon ocsmányan beszél velem, még a „k. anyádat” is kiszaladt egyszer-kétszer a száján, amire utólag - állítólag - nem is emlékezett. Lehord apróságokért, miközben olyan jelzőket használ, amit még csillagozva sem írnék le. Nem is az adott kérdés mellett vagy ellen érvel, ami a vita alapját jelenti, hanem rögtön átmegy személyeskedésbe.
Ezeknek a vitáknak legtöbbször az a vége, hogy - tömören - én nulla vagyok, senki vagyok, szánalmas vagyok, ő meg milyen sokat lerakott már az asztalra és sokkal tanultabb és műveltebb nálam. Hogy ebből ténylegesen mi igaz, az vitatható, ő mindenesetre így látja magát. Ami azt a fene nagy műveltségét illeti, amire hivatkozni szokott: soha nem láttam könyvvel a kezében, a szobájában talán 10-20 kötet van, azok is inkább régi ponyvák, főleg dekorációnak. Sovány ahhoz, hogy így verje a mellét. Főleg a mobilját nyomkodja és nem hiszem, hogy azon olvasna klasszikusokat.
És amikor magára hagyom, maximum fél nap múlva megkeres és a bocsánatomért esedezik miközben magát ostorozza. Ha ilyen esetekből egy-kettő ha előfordul, az még elnézhető, és ha ő is tanult belőle, és csak elborult az agya, megérteném, de ezekből legalább minden hétre jut egy !
Én törődök magammal, odafigyelek magamra, az egészségemre, és rengeteget teszek ezért a kapcsolatért is. Neki néha már ezek is hibák! Ő nem ilyen. Ha rajtam épp nem talál fogást, akkor más valakit szid, pl. nem tiszteli az idősebbeket, aki csak 10-15 évvel idősebb nála, már lekezelően áll hozzá. Így végig kell hallgatnom a sérelmeit, hogy őt mindenki elnyomja és mekkora áldozat - ezzel igazolja magát előttem, hogy miért ilyen. Megbeszélni vele bármit is? A kommunikációs készsége megragadt egy tinédzser szintjén. Nem tudja kifejezni magát, csak a maga módján, ha vitát provokál.
Semmire nem tart, erre lyukad ki mindig a vitáknál – amiket ő kezdeményez. Azt mondja, nekem csak elvárásaim vannak, de a teljesítményem semmi. Ezt nem tudom, miből vezeti le. Jobbára csak kijelenti. Egyik ismerősöm szerint valamit kompenzál ezzel, és azért nyom el, mert tudja, hogy értékesebb vagyok, és emberileg mekkora különbség van köztünk. Ezért tiszteletet ne várjak tőle, mert soha nem fogja megadni. Azért érzékelteti, hogy társnak soha nem vagyok elég jó, de levezetőnek igen, és a jövőnk az lenne, hogy amíg biztonságérzetet nyújtok neki, ő úgy veszi majd, hogy legalább van egy állandó valakije, akihez haza tud menni, aki nem mellesleg el is látja. A degradáló, önző, goromba és egoista viselkedésével be akar törni. Ezért harsogja mindig azt, hogy több nálam, mert tudja, hogy kevesebb. Elismerni ezt sosem fogja.
