„A felelősség szerintem mindenkinél más életszakaszban érik be, van akire a sors rákényszeríti, hogy már 18 évesen felelősségteljesen gondolkozzon, de ismerek olyat, akinél ez 40 évesen sem alakult ki” – egy hétvégi parázs vita tanulságai.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ismerőseimmel a hétvégén egy érdekes beszélgetést folytattunk: a jelen lévők nagy része állította, hogy neki nem is kéne párkapcsolat annyira, mert tudják, mi lesz a vége, problémás, főleg azért, mert nekik alkalmazkodniuk kell máshoz.
Én meg elmondtam, hogy mióta kapcsolatban vagyok, sokkal nyugodtabb az életem, jobban tudok fókuszálni másra, és a munkámban is előrébb tartok. Ebből lett egy kis vita, aminek az lett a vége, hogy azt mondták, szerencsés vagyok mert találtam egy ilyen nőt, akivel hasonló az értékrendünk.
De amikor elmondják az ő verziójukat, hogy az általuk kifogott nőnemű egyedek mintha szántszándékkal másztak volna az idegeikre, arra én csak azt tudtam mondani, hogy 2-3 rossz fogás után általánosítani nem túl érett gondolkodásra vall.
Elmondásuk szerint nagyon szerették a párjukat, viszont valaki úgy érezte, fordítva nincs így. Volt, aki elmesélte, hogy a lány sokszor azzal zárta a vitákat, hogy ha nem tetszik, ott az ajtó, el lehet menni.
Valaki azzal érvelt, hogy a hölgy túl korán akart volna tőle gyereket, de ő nem volt még erre felkészülve – ezt megértem, az illető valahol még maga is gyerek. A felelősség szerintem mindenkinél más életszakaszban érik be, van akire a sors rákényszeríti, hogy már 18 évesen felelősségteljesen gondolkozzon, de ismerek olyat, akinél ez 40 évesen sem alakult ki (nála az alkoholizmus is bejátszik elég erősen, az állásait nem tudja megtartani és az időérzete is képlékennyé vált, valamint minden nőbe, akivel 3 mondatot beszél, azonnal beleszeret, de azok meg látják rajta az állapotát, pattintják, aztán meg nekünk szidja őket).
Az egyik elmondta, hogy ő csak kísérletként bunkó, hogy lássa, milyen a csaj tűrőképessége... Szerintem hosszútávon ne várjon vaskos tanulságokat ettől a módszertől, max. önmagára vonatkozót.
Mindehhez elmondtam, hogy megtalálni az igazit valahol az egy sorsszerű dolog. De onnantól is van tovább, mert a közös célokért együtt kell működni, fokozatosan tenni, építeni a közös életet - erre azt kaptam, hogy maradjak már, demagóg vagyok. Ekkor más hangnemre váltottam és a jelen lévő csalódottakat kérdeztem: őszintén mondják már el, miért is lett vége? Kiderült, hogy az egyik csalta, és a lány ezért dobta. A másik meg nem foglalkozott vele és mindig ő várta, hogy a lány hívja. De én vagyok a hülye demagóg, aki rosszul látja a dolgokat... Újra kéne ezt gondolni.
Nem vagyok demagóg, 20 évesen én sem úgy gondolkodtam, ahogy most, de azt már akkor is úgy éreztem, hogy az önzőzésnek és az éretlenségnek van egy határa, egy életszakasz, ami után már csak árt a delikvensnek.
Péter
