Vajon átverjük csak egymást?

2020. november 10. 07:43 - csajokespasik

       

                „A jelenlegi gondjaimra azt mondták ismerősök, hogy másoknál ez 10 év után szokott csak jelentkezni” – Posztolónk maga sem érti, miért van ezzel a fickóval, és mivel magához is költöztette, valami még nem múlt el. De akkor mi az a rejtélyes dolog, ami összetartja őket?          

 
       

               Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Egy Se veled, se nélküled kapcsolatban élek, lassan három éve, ebből 1 éve lakik velem. Én vagyok az idősebb pár évvel – az értehetőség kedvéért itt az elején írnám le, hogy én vagyok a nő. Azt már korábban is éreztem, hogy nem az igazi vele a szex, de magamban kerestem a hibát, hogy hát biztos másokkal is így lenne. De nem éreztem vágyat akkor, amikor ő, és olyan is előfordult, hogy ő utasított el. Amikor nem lakott nálam, volt, hogy napokig elérhetetlen volt, vagy lehetetlen időpontokban aludt, és azért nem ért rá(m). Gondoltam, nem akar velem annyi időt tölteni, mint én vele. Volt, amikor úgy éreztem, hogy ez a kapcsolat üres, de valahogy mégsem, valami van köztünk, ami összetart.        

       

               Viszont több szempontból is nagyon jó vele, mély emberi érzési vannak, még ha gyakran magába fordulós is. Jókat beszélgetünk, ha olyanja van. Egy jegyben születtünk, és már amikor először megpillantottam, tudtam, hogy közünk lesz majd egymáshoz. Több dologban is odatette magát, megvédett mások előtt és ő is önfeláldozó típus. Szükségünk van egymásra, érzek ilyet is. A jelenlegi gondjaimra azt mondták ismerősök, hogy másoknál ez 10 év után szokott csak jelentkezni. Nem vagyok rossz nő, aki az egyetlen esélyébe kapaszkodik, szoktam visszajelzéseket kapni és úgymond lennének jelentkezőim. Többször szakítottunk, bár ma már csak szünetnek nevezném, aztán újra összejöttünk. Nem értem, mi ez? Átverjük csak egymást? Zsákutca? Lényegében szeretem, és jó mellette. Viszont utálja a melóját és olykor rajtam vezeti le. Ráadásul mindig azt hangoztatja, hogy becsüljem meg, hogy a szüleitől hozzám költözött, hogy feladta addigi életét...          

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr7016280264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása