Posztolónk hamar megkedvel embereket, és arra is hajlamos, hogy görcsösen meg akarjon felelni egy nőnek. Mi a járható középút egy érett férfi számára, aki már sokat csalódott, mégsem adja fel a reményt, hogy a szerelem egyszer rátalál?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Én már nem „csajt” keresek, hanem inkább nőt, korban, felfogásban és szellemben hozzám illőt. Minden egyéb másodlagos. Idén leszek 48 éves, és sokszor már letettem róla, hogy lesz valakim, de az igényeim és a vágyaim sajnos mást diktálnak. 10-15 éve még én is azt mondtam, hogy jobb egyedül, talán azért, mert akkor még nem siettetett az idő és a remény minden nap jelen volt valamilyen szinten, vagy legalábbis nem tűnt elérhetetlen dolognak egy jó kapcsolat. Nem vad szerelmet hajszolok, azzal úgy vagyok, hogy majd kialakul és inkább a fiatalok műfaja. Először, mint embert kedvelném meg és én is a maximumot nyújtanám ez alatt.
Nem érzem magam öregnek, egészséges vagyok, a külsőmmel is ki vagyok békülve. Az életkedvem is megvan. Voltak kapcsolataim, de egyik sem bizonyult tartósnak. Nem szeretném kitenni magam több csalódásnak, mert villámcsapás szerűen tudok megkedvelni valakit. Érett ember vagyok, érett gondolkodással, sok mindent el tudok nézni a páromnak és sok jelentéktelenséget meg is tudok bocsátani, én is tanulok általuk, még mindig, de ehhez kéne valaki, aki mellett lehet. Nem is olyan rég én is beleestem abba a hibába, hogy görcsösen meg akartam felelni egy nőnek, majd’ megszakadtam, és végül ez okozta a végét. Teljesen alárendeltem magam a kapcsolatnak. Ezen is tudok finomítani. De kéne valaki. Mit tudok tenni, amit még nem tettem? Ennyi idősen nem szeretnék egyedül maradni. Elsősorban korombeliek válasza érdekelne.
Tibor.
