Ha a párod a gyereknevelés kapcsán a kutyatartás nehézségeivel von párhuzamot, az ugyanolyan rossz előjel, mint amikor csak azért generál egy vitát, hogy sértetten elmehessen haverozni, majd utána innen-onnan lopkodott klisészövegekkel békülést kezdeményezzen.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Blog! Arról szeretnék pár sort írni, hogy mennyire érdemes a rossz előjelekre és a külvilág véleményére adni egy alakuló, vagy éppenséggel évek óta tartó kapcsolatnál. (Saját tapasztalat)
Volt olyan barátom, akivel kapcsolatban nem azt mondanám, hogy a szüleim kapásból utálták, inkább csak megvolt róla a véleményük. Mindenkit meghallgattam, de nem befolyásolt a véleményük, ha az felületes volt. Olyantól tanácsot nem fogadok, aki a szobájában él, és a való külvilágba ritkán dugja ki az orrát, és amit tanácsolna, azt is valahol olvasta, és azért szól bele, mert mindenhez szeret érteni. Történt, hogy nem volt igazuk, félreértettek valamit, vagy épp belemagyaráztak olyasmit, amiknek nem volt köze a valósághoz.
Amikor megismerek valakit, először távolságtartóbb vagyok vele, hogy előbb a mélyebb ismerkedés, és utána az ösztönök, így tisztábban látok. Persze ez még mindig szülhet később meglepetéseket: egyik exem velem egyidős volt, minden róla szólt, mindent hozzá kellett igazítanom, komolynak és határozottnak képzelte ezzel magát, hogy mindent úgy alakít, hogy ő legyen a középpontban. Én végül is a határozottságát értettem félre, hogy tök mást jelent nála. A gyerekvállalással kapcsolatban amúgy ez volt a véleménye e Komoly embernek: még a kutyatartással is úgy volt, hogy neki nem kéne (nekem volt) mert mindig vinni kell oltani, meg költeni rá, esetenként kutyaiskola. Szóval csupa törődést igénylő vállalás. Hát, ja, a kutya már csak ilyen. És ezzel vont párhuzamot a gyereknevelés felé is... Volt, hogy egy kisebb vitatkozás után azzal hagyott ott, hogy elrontottam a kedvét! És ment haverozni. Indokot generált, megkapta és ment is sértetten. Ha én nem tartottam be valami miatt a szavamat, akkor elítélt, hogy mit képzelek, - ha ő, akkor, ja, az ígéretek nem törvény, tehát a betartására sem kötelezheti őt senki. Szóval, ha belülről nem jönnek valakiben az egészséges késztetések, mindegy, úgyse fogja tartani magát a megbeszéltekhez később se. Csak az időt húzta, de nem értettem, miért nem látta be, hogy ebben ennyi volt és több nem lesz, ha ő nem rak bele, márpedig nem rakott. Én úgy éreztem, nincs már mit mondani neki, ezért sokszor inkább hallgattam. Ő meg elvolt egyedül. Ez volt egy kapcsolat, legalábbis azok egy formája, a leépülő -féle. Amikor kértem, hogy fejezzük be, mindenáron vissza akarta csinálni. És olyan leveleket kaptam tőle, aminek olyan volt a szövegezése, mintha egy romantic sorozatból lopta volna : D de addig ilyet soha. Én azt láttam, hogy addig, amíg van, nem értékelte, de amint a szakítás körvonalazódni látszott, máris érdekessé váltam számára.
A lényeg, hogy fiúk, egy szakítást is lehet érettebben intézni, és az sem hátrányos tulajdonság, ha belátjátok, hol hibáztatok ti.
