Egy hiperaktív, temperamentumos csaj és a higgadt pasi sosem jó párosítás. Levélírónk barátnője csak akkor érzi jól magát, ha minden nap van valami mikrobalhé. Miért hiszi néhány nő azt, hogy akkor szép az élet, ha ő nyughatatlan?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mit lehet kezdeni egy hullámzó természettel?
Egyszer jóformán arról beszél, milyen jó feleség lenne, szenvedélyes és imád, másszor meg a semmiből azzal jön, hogy utálja a visszafogottságom, a merevségem, ő nem ilyen, izgalomra vágyik. Olyan hirtelen vált, hogy néha meg sem tudok szólalni. Egyszer úgy kezel, mint élete szerelmét, máskor meg mintha csak szexpartnerek lennénk egymásnak.
Rájöttem, hogy ő úgy működik, hogy időközönként szüksége van valami drámára, ami felrázza. Ha nincs, csinál. Hogy az adrenalinját, vagy mit tudom én, mijét, az események felkorbácsolják. Ha megbántva érzi magát, közli, hogy ne szóljak hozzá.
Tisztázatlanok az érzelmei? Néha nem látom rajta, hogy olyan nagyon szerelmes volna, aztán ezt alá is támasztja. Nekem nem mindig van kedvem ahhoz, hogy időszakosan valami drámát generáljak neki, hogy fel legyen dobva. Ha emiatt elhidegül, nem tehetek róla. El kell fogadni, hogy az életben sűrűn vannak olyan szakaszok, amikor egyszerűen nem történik semmi. De így is csak egy szavába kerül, és megyünk, ahova akarja.
Az lesz, amit akar.
(+ a játszmáinak egyik alapja, hogy az folyik a médiából is - aminek ő nagy fogyasztója -, hogy állandóan bombázd magad ingerekkel, hogy érezd, hogy élsz, és ha kicsit is lehangolt vagy, vagy épp stagnálsz, inkább hazudj magadnak, hogy boldog légy. És sajnos ez rá nagyon hat, azt vettem észre.)
- látom rajta, amikor nem önmaga, hanem valakit utánoz, akit látott a tévében, vagy a melóhelyén. Úgy érzem, hogy néha az ő fejével is kell gondolkoznom, ha megoldást keresek.
Csak a saját igazsága létezik. Persze, bocsánatot kér, néha belátja, és akkor mondja, hogy furdalja a lelkiismeret, hogy néha ilyen, de mit tegyek, ha újra és újra megismétlődik minden?
