Tíz év után előkerülnek a kétségek: Levélírónk aggódik, hogy pasija ráun a monogámiára és újdonság után néz, ha eddig még nem tette meg - bár ennek semmi jelét nem látta, most mégis aggódik, mert minden hosszútávú kapcsolatnál kiszámíthatatlan, hogy ki milyen irányba fog változni, és milyen igényei támadnak majd.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Valakit megismerni valójában egy élet munkája, vagy több év együttélés után mondhatjuk, hogy passzolunk, addig még mindig csak remélhetjük. Én 19 voltam, amikor páromat megismertem, 10 éve együtt vagyunk. A saját érzéseimben biztos vagyok, de egyre többet gondolok arra, hogy mivel ő pasiból van, ennyi idő után másfelé is húzhat az érdeklődése. Nagyon szépen jöttünk össze, egyre jobban bevont engem az életébe, csupa szép emlékünk van.
Ezt a kerek évfordulót megünnepeltük, de nem tudom, hogy a következő tízet is együtt akarja-e velem. Voltak ezzel kapcsolatban humorosnak szánt, de inkább cinikus megjegyzései, de ő mindig vicceskedő, így ebből nem csináltam ügyet. Az, hogy valaha is megcsalt volna, kizárnám, (vagy ha mégis, semmit nem gyanítottam, ugyanolyan gondoskodó és figyelmes velem.)
Még mindig vannak közös terveink, ugyanazok, de tudjuk, hogy semmi nincs kőbe vésve, bármit hozhat a jövő. Új ingerek, új hatások jöhetnek. Nem tudjuk, milyen irányba fogunk változni, és a továbbiakban hogyan éljük meg a kapcsolatunkat, és mennyit bír el. Eddig minden akadályt leküzdöttünk együtt, sok mindenben mellettem állt, munkahelyváltástól, anyagi nehézségektől családi ügyekig. Dióhéjban ennyi. Ki volt / van hasonló helyzetben? Mik a tapasztalatok ennyi idő után?
