Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok,

alapvetően vidám természetű lány vagyok, céltudatos, és ha olyan a dolog, akkor lelkes is tudok lenni. Viszont úgy 2 éve egyre többször vannak olyan időszakaim, amikor magamba zuhanok, és ki se akarok menni a külvilágba, minden önbizalmam elmegy. Úgy érzem, kevés vagyok a világhoz. Olyan gondolataim vannak, hogy szorongok miattuk. Pedig olyan nagy gond nincs az életemben, ami okot adna rá. A családommal jóban vagyok, a párom mindenben támogat, megvagyok elégedve az életemmel. Viszont egyre sűrűbben van, hogy nem akarok felkelni, és muszájból csinálni dolgokat.

Se akkor, ha ez elvárás, se akkor, ha nem az. Idén nyáron nem voltam nyaralni, a párom akart volna, ő immár 3 éve megbízhatóan velem van. És sajnos kiteszem ennek, hogy ha nincs kedvem valamihez, akkor borul a teljes program vele. Ő türelmes, viszont érzem, hogy nagyon a terhére van ez a kiszámíthatatlanság.

És kicsit ő is olyan, mint én, hogyha nem jó nekem valami maximálisan, akkor váltok belőle. Azt meg nem várom el, hogy miattam szenvedjen. Ezeknek akaratlanul is részvevője. De nem hibáztatom őt semmiért, csak nekem van néha ez.

Ha lemondok egy programot, elmegy mással, olyan társaságba, ahol nők is vannak. Tudom, és ha félrelép, ha átlépi a határt, az miattam lesz. Ő nyitottabb személyiség, könnyen barátkozik bárkivel.

Nem szoktam hisztizni neki, a legtöbb problémám ki sem mutatom felé. Nem vele van a baj, és nem tudom, miért van ez nálam. Nektek miként befolyásolta a kapcsolatotokat egy olyan lelki tünetetek, ami hirtelen megjelent nálatok?

Köszönöm az elolvasást.