Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Úgy 1 évvel ezelőtt alapvetően még jól működött köztünk minden, kitalálta minden gondolatomat, én férfi lehettem mellette, és láttam rajta, hogy ő is elégedett, és nőnek érzi magát velem. Később elkezdtem néhány dolgot hiányolni, végül arra gondoltam, én vagyok a hibás, hogy nekem több igényem van együttlétre, és hogy nem érem be azzal, hogy csak neki legyen jó. Amikor vita volt, éreztem, hogy nem rám volt mérges, nem is nekem szánta, hanem napközben valaki felhúzta, másnap bocsánatot kért. De ez zsinórban kicsit fárasztó.

A lényeg, hogy mostanában főleg róla szólnak a dolgok, amiket vagy megértek, vagy kiállok magamért. Leegyszerűsítve: önzőnek tartom, ha valaki a párjának nem nyújt érzelmi támaszt. Őt kell kiszolgálni, megérteni, olyan elvárásai vannak, amiket magában szerintem pontokba is szedett, mert ugyanazok jönnek elő. Hogy mit kell a párjának tennie. Olyan pontjai nincsenek, hogy ő maga mit nyújtana. Érte kell élnem, az elvárásoknak megfelelni, őt békén hagyni.

A csavar csak most jön: előkerült nála a gyerek téma (29 éves, tehát aktuális) de ez is inkább arra korlátozódik, hogy abszolút ő van ennek is a középpontjában, hogy ő akarja. Bennem meg felmerült a kérdés, hogy egy ilyen nő miért akar gyereket, amikor más problémái is vannak? (vagy ha épp nincs, akkor kreál magának) Kell még egy ember neki, aki megerősíti a birodalmát? Akin uralkodni lehet? Sokak fejében él az, hogy ha probléma van egy kapcsolatban, akkor annak már vége. Nem, ebből már kinőttem, én nem így érzem, nem akarok kilépni ebből, mert nem teljesen rossz minden, lehetne javítani, csak ha valaki maximálisan öntelt, önfejű és egoista, és mindig biztos az igazában, és úgy hiszi, csak ő látja jól a dolgokat, az szerintem nem anyatípus.