Levélírónk nem részesült még a tökéletes kapcsolat élményében, de legalább vannak elképzelései arról, milyenek lehetnek. Egy kicsit összefüggéstelen posztban mindennek hangot is ad.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Szűk baráti körömben van egy pár, együtt vannak egy ideje, szabályosan rajonganak egymásért, persze nem túlzásba esve, nem pózolnak a facebook-on, megvan a kapcsolatuk teljesen privát jellege. Annyira érezhető köztük a szeretet, a harmónia, az összhang, a gondoskodás, az odafigyelés külső szemszögből is, hogy volt idő, amikor elfogott egy halvány irigység. Nekem ilyen sose volt, sose lesz. A férfi visszafogottabb, nem túlhajszolt, a nő kedves, ízlésesen öltözködik és van stílusa, nincs rajta az a szép nőkre jellemző befeszülés, idegbetegség + megfelelni akarás, laza és természetes.
Ahogy rájuk nézek, egyértelműen látom, hogy töretlen egységben vannak. Nem tudom elképzelni, hogy felvetődik bennük a kérdés, hogy vajon szeret-e a másik? Megbecsül-e, értékel-e? Nekem ebben sosem volt részem, ok nélküli féltékenykedésekben meg elhagyásban annál inkább. A hűség próbája nem az, hogy mennyi lehetősége van valakinek, amikor sok ellenkező nemű veszi körül, és büszkén vallja, hogy mégse ment félre. Mert gondolatban félrement. A megcsalás valószínűségén nem változtat az sem, ha valaki nem hajlamos rá. Mindenki hajlamos rá, csak el kell találni azt a pontot. Én mindig olyanokba botlottam, akik mindent követeltek, de semmit nem adtak vissza. Van olyan, hogy ha minél többet, és minél nagyobbat koppansz, annál kevésbé vágyunk megint párkapcsolatra?
