„Lehet, hogy Ő gyerekként sokat nélkülözött és amiatt van ez? Ilyesmi hagyhatott nyomot benne ennyire, hogy a mostani viselkedését is befolyásolja?” - A barátnő mértéktartóan költekezik és megfontolt, ami jó pont, viszont ha ugyanilyen okokból megvétóz egy Portugál nyaralást, az már kevésbé érthető. Mit jelent egy nőnél az, ha sértésnek veszi az udvariasságot ?
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Úgy másfél éve van egy barátnőm. Ő élből elutasít minden meghívást. Ha bemegyünk valahova, ragaszkodik, hogy saját pénzből fizesse a részét. Ha az Ő barátait kell meglátogatni, azt a bort is megveszi, amit nekem kéne vinnem. A pénzhez való viszonya számomra fura, mert én is megnézem, mire adok ki, de nem ennyire mániákusan. Ő sok mindennel bizniszelget, cserélget dolgokat, ha valami elromlik, nem újat vesz, hanem megpróbálkozik szervizzel, ami megint egy dicséretes dolog, én is ilyen vagyok. Ami viszont a táplálkozását illeti, habzsolós, ami érdekes módon nem látszik az alakján, szerencsés anyagcseréjének köszönhetően. De nem tudja, mennyi az elég. Ehhez jön még a kényszeres márkatudatossága, valamiből csak ugyanazt veszi. Hiába lenne más is.
Érzelmi téren nincs okom rá panaszkodni, vannak érzései felém, foglalkozik velem / velünk. Csak én mindig felfigyelek apróságokra, amik megmaradnak bennem. De van súlyosabb is. Amikor először járt nálam, megkérdezte az ágyamról, hogy más nőkkel is „használtam”-e már... Azt hittem viccel, mondtam, hogy bocs, de igen. Erre kijelentette, hogy akkor mi ezen nem fogunk szeretkezni. Kissé összezavarodtam. Ennyi is sértheti valaki női büszkeségét? Hogy nem ő az első egy olyan bútoron, ami amúgy nem rögzíti az emlékeket, sőt, lepedőt is szoktam cserélni rajta?? : ) Ezt így szó szerint megmondtam neki, mire megenyhült és belátta, hogy ez már egy rigolya. De ha a lakásomba új bútor kerül, rögtön észre veszi, és kérdezi, honnan van?
Ezeknek az előzményeknek a tükrében már nem is csodálkoztam azon, amikor nyáron felvetettem, hogy lehetne egy közös nyaralásunk Lisszabonban, van ismerős, fizetem a jegyét. Ebből megint vita lett, mert udvariasságomat lekezelésként (vagy nem is tudom, mi a helyes szó erre) fogta fel. Hogy én szánom őt. Vannak Portugáliában élő barátaim, mindig hívnak, és ha már nem kerül nekem egy repjegynél többe, hát gáláns vagyok. Ez is baj? Aztán nem lett semmi belőle a halogatás miatt.
Lehet, hogy Ő gyerekként sokat nélkülözött és amiatt van ez? Ilyesmi hagyhatott nyomot benne ennyire, hogy a mostani viselkedését is befolyásolja? Amikor látom, hogy ismerőseim mennyivel másképpen élnek kapcsolatban, ilyesmik nélkül, elgondolkodom, hogy mit kéne nekem tennem még, (vagy mit nem). Ha lenne lehetősége jobb körülményre, miért érzi sértőnek a segítséget? Más téren is tudnék példát hozni, de ebből is lehet következtetni. Az egzisztenciális válságon mindenki keresztül megy, de egy idő után magába az idegeskedésbe un bele az ember és így csitul benne a dolog. Abból, hogy mi jár a lelkében, igazából nem látok semmit, azokat leszámítva, amiket tesz. Azt se tudom, hogy Ő egyáltalán mennyire tud és akar engem komolyan venni. Mit jelentenek ezek egy nőnél?