Ezt teszik az emberrel a brutális szülők

2023. január 10. 07:57 - csajokespasik

       

               Mennyire számít cserbenhagyásnak egy traumatizált pasival történő szakítás? Levélírónk már eddig is sok mindent elnézett párjának, és tudja, hogy nem volt könnyű gyerekkora, de ha szánalomból tart ki mellette, az a barátjának se tesz jót.        

 
       

               Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Volt már valakinél olyan, hogy hiába élt együtt valakivel, valahol mégis magányosnak érezte magát? Szeretitek a másikat, de már nem úgy, mint korábban, és erről főleg párod tehet. Lassan vágyni kezdtek valakire, valaki másra, aki törődne veletek.
Olyan, mintha csak volnék mellette és ő is már csak így van mellettem. Mélyebben a bensőséges érzések már elmúltak, bár talán feléleszthetőek még, nem rajtam múlna, de amikor szeretethiányom van a párom mellett, az nem oké. Ezek ellenére gyakran manipulál, csak hogy ő legalább érezzen valamit, vagy nem tudom. Mindössze kétszer fordult elő nyáron, hogy ő dolgozott este, nem ért rá, én meg nélküle mentem szórakozni. Előtte szóltam, nem titokban csináltam, mindent elmondtam neki, kivel, hol, meddig.        

       

                Mégis bevágta a féltékenységet, és mindig felhánytorgatja ezt ma is. Csak 2 ilyen alkalom volt, nem minden héten. De amikor ő oda kommentel csajoknak, az rendben van, vagy ha épp olyat ír nekik, amit ideális esetben a párjának kéne mondania... Ezek miatt érzem úgy, mintha csak én tennék kettőnkért, és rajtam múlna az egész.
Mikortól nem érdemes már tovább kitartani? Azért használom ezt a szót, mert jelenleg tényleg csak kitartok. Amúgy nem akarok csak úgy lelépni, mert sajnálom, tudom, hogy nem maradna senkije, sokat szenvedett, a szüleit korán elhagyta, mert gyerekkorában a tuskó apja annyit verte, hogy az iskolai tornaórán nem mert levetkőzni a többiek előtt, olyan hurkák maradtak a hátán. Az anyja meg nem tett semmit, örült, hogy legalább nem ő lett elverve. Amikor gyerek volt, még nem volt ekkora prioritása a családon belüli erőszaknak, de amiket vele tettek, azért ma már eljárást indítottak volna ellenük. Értelemszerűen az agybeteg szüleivel sem tartja a kapcsolatot, örült, hogy örökre megszabadult tőlük. Azért meg nem akarja felvenni velük a kapcsolatot, hogy örököljön, mert valószínűleg az csak adósság lenne... azt se tudja, élnek-e még. Iszonyú traumát okoztak neki. Érdekes módon, a múltját tekintve, ő maga nem lett agresszív vagy bántalmazó. Persze így sem egész. Ezek miatt nem akarom cserben hagyni. De szánalomból sem akarok kitartani mellette, az neki se tenne jót.          

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr3018022652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

body_andras 2023.01.10. 14:52:45

Ha nem tartja a kapcsolatot a szar szülőkkel, az már a gyógyulási folyamat része.
De ettől még úgy tűnik, szociopatával van dolgod.

Almandin 2023.01.11. 00:17:15

Érdemes pszichológushoz küldeni. A posztolónak pedig nem kötelessége kitartani mellette. Nyilván egy nagyon sérült ember, azért nincsenek már barátai se, azért nehezen elviselhető társ. Egyértelmű, hogy a gyermekkora áldozata. Remélhetőleg egy jó pszichoterápia helyrehozza az életét.

antisocialnetworkagain 2023.01.12. 04:56:28

Már megint, és még mindig. Bár miért gondolom, hogy lehetne értelmesen is történetet írni.
süti beállítások módosítása