Mennyire számít cserbenhagyásnak egy traumatizált pasival történő szakítás? Levélírónk már eddig is sok mindent elnézett párjának, és tudja, hogy nem volt könnyű gyerekkora, de ha szánalomból tart ki mellette, az a barátjának se tesz jót.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Volt már valakinél olyan, hogy hiába élt együtt valakivel, valahol mégis magányosnak érezte magát? Szeretitek a másikat, de már nem úgy, mint korábban, és erről főleg párod tehet. Lassan vágyni kezdtek valakire, valaki másra, aki törődne veletek.
Olyan, mintha csak volnék mellette és ő is már csak így van mellettem. Mélyebben a bensőséges érzések már elmúltak, bár talán feléleszthetőek még, nem rajtam múlna, de amikor szeretethiányom van a párom mellett, az nem oké. Ezek ellenére gyakran manipulál, csak hogy ő legalább érezzen valamit, vagy nem tudom. Mindössze kétszer fordult elő nyáron, hogy ő dolgozott este, nem ért rá, én meg nélküle mentem szórakozni. Előtte szóltam, nem titokban csináltam, mindent elmondtam neki, kivel, hol, meddig.
Mégis bevágta a féltékenységet, és mindig felhánytorgatja ezt ma is. Csak 2 ilyen alkalom volt, nem minden héten. De amikor ő oda kommentel csajoknak, az rendben van, vagy ha épp olyat ír nekik, amit ideális esetben a párjának kéne mondania... Ezek miatt érzem úgy, mintha csak én tennék kettőnkért, és rajtam múlna az egész.
Mikortól nem érdemes már tovább kitartani? Azért használom ezt a szót, mert jelenleg tényleg csak kitartok. Amúgy nem akarok csak úgy lelépni, mert sajnálom, tudom, hogy nem maradna senkije, sokat szenvedett, a szüleit korán elhagyta, mert gyerekkorában a tuskó apja annyit verte, hogy az iskolai tornaórán nem mert levetkőzni a többiek előtt, olyan hurkák maradtak a hátán. Az anyja meg nem tett semmit, örült, hogy legalább nem ő lett elverve. Amikor gyerek volt, még nem volt ekkora prioritása a családon belüli erőszaknak, de amiket vele tettek, azért ma már eljárást indítottak volna ellenük. Értelemszerűen az agybeteg szüleivel sem tartja a kapcsolatot, örült, hogy örökre megszabadult tőlük. Azért meg nem akarja felvenni velük a kapcsolatot, hogy örököljön, mert valószínűleg az csak adósság lenne... azt se tudja, élnek-e még. Iszonyú traumát okoztak neki. Érdekes módon, a múltját tekintve, ő maga nem lett agresszív vagy bántalmazó. Persze így sem egész. Ezek miatt nem akarom cserben hagyni. De szánalomból sem akarok kitartani mellette, az neki se tenne jót.
