Ha a párod sok felesleges cuccot rendel a netről meggondolatlanul, de te spórolósabb vagy, az még egy leküzdhető probléma. Még az is szerencsés, ha magától belátja, hogy minderre házasságot alapozni nem egy jó ötlet. De vajon mi egy párkapcsolat minimum szintje az elvárások terén?
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Jelenleg egy választási helyzetben érzem magamat. A barátommal lassan hat éve vagyunk együtt. Neki korábban voltak kisebb mentális problémái, de leküzdötte őket, egészséges. Én is sokat segítettem neki. Ez is jobban összekovácsolt minket. Sikerült elhelyezkednie a szakmájában is, elégedett. A gondom mindössze az, hogy úgy érzem, ő nem igazán kíván partner lenni a jövőnket illető elképzeléseimhez. Félre ne értsen senki, nem rá akarom erőltetni az én terveimet, mindenképpen közösen akarok vele tervezni mindent. De még ez is nehéz vele. Ez a szint mindenkinél más, de nem akarom megváltoztatni sem. De úgy gondolom, ez mindkettőnk érdeke lenne, ha már egy párnak tartjuk magunkat.
Nekem annyi is elég, hogy a pénzünk egy részét közösen fektessük be. Szeretnék negyven éves korunkra valami megtakarítást elérni. Ő nem így gondolkodik. Anyagilag persze nem lehetünk függetlenek, olyan jól sosem álltunk, csak legyen egy összeg váratlan kiadásokra, csőtörés, ilyesmi (anyámnál most volt, kapásból fél millióba kerül, míg felbontják, de az eredeti állapot visszaállítását már ők nem vállalták, ott tátongott a fürdőszobájukban egy gödör, ahhoz külön mester kellett, aki szintén legombolt róluk egy vastag összeget) A lényeg, hogy én spórolgatós vagyok, őbenne meg szikrányi sincs ebből.
Sok hasztalanságot rendel a netről is, mert könnyű klikkelgetni, nem gondolja végig. A spórolással úgy vagyok, hogy képes vagyok inkább meghúzni magam, és egy minimum szinten élni, hogy megmaradjon egy összeg, amivel tervezni lehet. Ráálltam arra, hogy alapozzuk meg a jövőnket, amíg tudjuk. A munkába se akarom, hogy belerokkanjunk. Én is alkalmazott vagyok, tudom, milyen. Ő úgy áll a pénzügyekhez, hogy nem ért hozzá, vállalkozni eszébe se jutna, mert az ismerősei közt sokan buktak. De legalább ennyi a javára írható, hogy tanul mások bukásából is. Megértem valahol az ő álláspontját is, mert hazajön fáradtan, és akkor már legfeljebb csak filmezni van kedve, vagy videókat néz. De sok időt vagyunk együtt, ő is természetjárós, hasonló élményszinteket keresünk.
Egyelőre azt elfogadtam tőle, hogy házasságot nem akar. Egyik ismerősöm megjegyezte, hogy ez végül is jó, mert sokszor megtörténik olyan a frissen házasodott férfiaknál, hogy bezártság érzés lesz rajtuk úrrá, így az esküvő után nem sokkal már pánikszerűen kifelé kacsingatnak. Sokszor gondolok arra, hogy ha változtatni akarok, nekem kell a kezembe vennem az irányítást. Ez így súlyosan hangzik, de ez van. Elvárhatom, hogy egyszer majd hasonló hozzáállást tanúsít a dolgokhoz, vagy törődjek bele, hogy amit együtt akarnék azt egyedül kell csinálnom? Én a legjobbat szeretném kihozni az életünkből.