„Attól nem fogja elveszíteni valaki a férfiasságát vagy az erejét, ha megnyílik nekem, megbízik bennem és elmondja, hogy mi nyomasztja” – Posztolónk pasija nem érzi magát testileg elég férfiasnak, így felvett pár irritáló szokást. A barátnő így viszont egy olyan kelléknek érzi magát vele, ami ahhoz kell, hogy valaki teljes értékű Férfiként tekinthessen magára.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Az érdekelne elsősorban, hogy az ma mennyire gyakori gond egy párkapcsolatban, ha a másik nem tud, vagy nem akar lelkileg megnyílni? Persze, lehetnek időszakok, amikor egyik, vagy másik, vagy épp mindkét félnek nehezebb az élete, akkor jobb hallgatni. Én még ekkor is úgy vagyok vele, hogyha ő meghallgat, én is meghallgatom. Ilyen egyszerű. 22 éves vagyok, a párom 24., benne alapvetően van egy olyan vonás, hogy nem érzi magát férfiasnak, ezért csinál néha olyat, amivel úgy érzi, ellensúlyoz. A testalkata extra vékony, nekem nagyobb a csípőm és picit magasabb is vagyok nála. Ő úgy láthatja, ez nem egy szerencsés pozíció, de engem egyáltalán nem zavar, hogy milyen, hiszen vele vagyok, tehát elfogadtam, ez csak őt zavarja. A helyében örülnék a vékonyságnak, de hát én nő vagyok.
Amúgy rendszeresen edz otthon, de semmi nem látszik rajta, ez a vékony típusúaknál egy olyan dolog, amivel meg kell barátkozniuk, el kell fogadniuk. Egy extrém kövér se tud lefogyni hagyományos eszközökkel. Ezzel vigasztaltam, de nem fogadta el. Sajnos támadásnak veszi a biztatásom is, mert erővel kompenzál ilyenkor.
De ha a viták alatt szakítással fenyeget többször is, az szinte már ki is van mondva. Nem fogja magát jobban elfogadni, ha a válaszreakciója erősködés.
A másik ilyen nála, hogy sétálni egyszerűen nem lehet vele, mert ő rohan mindig, mint aki mindig késésben van, ilyen az alaptempója. Ha szólok, lelassít, de nem tart sokáig. Többször van, hogy amúgy nem rohanunk sehova, és pont állunk a mozgólépcsőn lefelé haladva, és hallja, hogy jön a metró, erre ő tolakodva, mint egy őrült megindul, rohan le, mintha az élete múlna rajta, hogy elkapja, pedig pár perc múlva jön a következő. Ha nem kapja el, akkor velem veszekszik, hogy miattam. Én már előre szólok, amikor látom az arcán, hogy tűzbe jön a lassító metró hangjára, hogy nem fogok utána rohanni, égesse magát, ha akarja. Mondom, hogy nem kell ez, sehova nem sietünk, megyünk hazafelé. De neki mindenáron le kell vadászni, ez egy olyan férfi dolog. Ugyanezt már villamossal és busszal is eljátszotta, mert el kell kapni, ha már ott van, várni rá nem lehet. Most ha épp, teszem azt, csúszik a járda, vagy valami van rajta, akkorát esik, hogy úgy kell összeszedni. Én meg ilyenkor úgy érzem magam, mintha egy idegbeteg mellett sétálna egy normális, és kívülről talán így is nézünk ki másoknak.
A másik baja, hogy én hétköznap este 9-kor már lefekszem, ő még ebbe is beleszól, hogy a gyerekek fekszenek le olyan „korán”. Én meg úgy tudom, hogy egészségügyileg ez az optimális. A lényeg, amit mondani akarok, hogy attól nem fogja elveszíteni valaki a férfiasságát vagy az erejét, ha megnyílik nekem, megbízik bennem és elmondja, hogy mi nyomasztja. Az, ha a vele született alkatán magában rágódik, semmit nem segít. Őszintén, nekem ő most olyan, mint aki nem akar igazából semmi komolyat, de elengedni sem akar, mert mindenképp kell mellé egy női jelenlét, akitől pluszban, vagy teljesen Férfinak érezheti magát, és aki elnézi ezeket a dolgait.