„Nekem nehéz ezt elfogadni, ahogy azt is, hogy most nyáron napokra eltűnik. Aztán megjelenik vidáman, hogy na, most már rámér” – A barátnő közli a pasijával, hogy nem kéne ennyire ragaszkodnia és ennyire komolyan venni ezt a kapcsolatot. Ha alkalminak indult volna, ez a megjegyzés rendben is volna, de Posztolónk nem annak érzi.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok ! Ha valaki úgy érzi, hogy a barátnője hozzáállása miatt már nem őt tekinti élete értelmének, arról nem ő tehet.
Ha a lelkembe tapos, utána már nem vagyok vele olyan kedves, hanem átveszem az ő stílusát. Miért nem működik az adok-kapok akkor rendesen, ha erre hajt? Barátnőm párszor megjegyezte nekem, mások előtt is, hogy nem ragaszkodik annyira hozzám. Ezt később kimagyarázta, hogy úgy érti, nem lóg a nyakamon mindig – de akkor miért nem így fogalmaztad meg? Nagy különbség. Én nem vagyok olyan, akiről ilyen lepereg, fiatalon sem voltam olyan, aki azt kérdi, miért is vegyem túl komolyan az életet?
Tudom, hogy ő nagyobb mozgástér igényű, volt két nap, amikor együtt töltöttük az időnket és én jól éreztem magam, ő meg a VÉGÉN benyögi, hogy alkalomszerűen elmegy az ilyen, de rendszeresen nem bírná...kösz.
Abba nem szólok bele, ha másokkal is szórakozni megy, elfogadom, ez az igénye. Bizonyos szinten háttérbe szorultam. Amikor elmondom neki, hogy ezek nekem fájnak, nem esnek igazán jól, az a válasza, hogy „nem kéne ennyire ragaszkodnod és ennyire komolyan venned ezt. Neked is van életed, nekem is, próbáljuk meg úgy összerendezni, hogy beleférjen sok más is”. HA alkalmi kapcsolatban egyeztünk volna meg, úgy oké, de nem abban vagyunk tudomásom szerint.
Én olyan vagyok, ha szeretek valakit, akkor nekem ő az első. Minden mást félreteszek, ami ráér, vagy kevésbé lényeges. Az együtt töltött idő számít. Ellenben vele, én nem vágyom más társaságára, szeretek vele lenni.
Nekem nehéz ezt elfogadni, ahogy azt is, hogy most nyáron napokra eltűnik. Aztán megjelenik vidáman, hogy na, most már rámér. Próbálok az ő fejével gondolkodni, hogy azonosulhassak ezekkel, de nem megy. Ha ő alapból úgy gondol rám, hogy én csak egy olyan ember vagyok, akivel ő néha elüti az idejét, és semmi komoly, azzal nem tudok mit csinálni.
Zoli
