„Egyik-másik simán, szó nélkül hozzányúlt a dolgaimhoz, és ettől legalább annyira falra másztam, mint amikor emojikkal válaszolt fontos üzeneteimre” - Posztolónk nem abban látja a hibát, hogy eddig nála fiatalabbakkal jött össze, hiszen sosem 19 évesekről volt szó, hanem inkább a választottak éretlenségében. Ő alapvetően önfeláldozó és gondoskodó ... talán ezen kéne változtatnia a siker érdekében?
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Eddig sok kapcsolatom alakult úgy, hogy nálam fiatalabb barátom volt. Idővel pedig mind fölött „anyáskodnom” kellett. Ezt nem tudom máshogy nevezni. Lehet, hogy nekem ez a sorsom?? … A gondok mindig ugyanazok voltak, ám nem elsőre váltak nyilvánvalóvá, hanem lassacskán mutatkoztak meg. Apróságok vezettek ide, a legnyilvánvalóbb az értékrendünk eltérése volt, ha már utólag red flag-eket kell keresnem. Teljesen más volt az elképzelésünk sokszor az életről, de akkor ezt betudtam annak, hogy nem vagyunk egyformák, ezért nem dobok senkit.
Nekem ma is fontosabb a tanulás, a karrier, ehhez egy kis minőségi idő + közös kikapcsolódás. Engem leköt egy múzeum is, míg a pasik általában ezt időpocsékolásnak tartják, és bár elkísérnek, ásítoznak. A színházzal ugyanígy járunk. Nekik az a megfelelő szabadidőtöltés, hogy barátokkal találkoznak, söröznek, nevetgélnek, autókat néznek, ...meg a foci. Vagy otthon játszik a gépén. Ennyiben náluk ki is merül a dolog. Nekem egyik se élhető perspektíva...
A pénzzel is csak kevesen tudtak tudatosan bánni, többnyire ha valakinek volt, inkább elszórta, nem tett félre... mert mi abban a jó? Ha próbáltam nekik iránymutató lenni, akkor jött a konfliktus, hogy ne szóljak bele. De ez még mindig nem lenne baj.
Azt vettem észre, hogy amikor összeköltözünk, hamar azon kapom magam, hogy én viszem a háztartást, rám lett lőcsölve minden ...de az, ha valamit magamtól és szívesen elvégzek, nem jelenti azt, hogy abba bele kell szoknia bárkinek is, ... akár nála vagyunk, akár nálam... Jön az elkényelmesedés, meg az, hogy nekem kell szólni neki mindenért, pl. posta, csekkbefizetés, vagy arról az elhanyagolható tényről, hogy üres a hűtő, ...sör sincs benne amúgy...és akkor talán az utóbbi hiány miatt kikepeszti magát a fotelből.
Gyakori volt az is, hogy szándékosan értettek félre, szívatva engem, hülyének nézve, mintha tényleg anyut akarná átverni, hogy megcsinálta már a házit és lenyírta a füvet... és utána ezen mulatna. Vagy kimagyarázza, hogy mit miért nem tett meg. Egyik-másik simán, szó nélkül hozzányúlt a dolgaimhoz, és ettől legalább annyira falra másztam, mint amikor emojikkal válaszolt fontos üzeneteimre.
Amikor azt írtam, hogy főleg nálam fiatalabbakkal jöttem eddig össze, azt nem én kerestem, hanem úgy hozta az élet, úgy alakult, DE nem 19 évesekről van szó! Hanem mind elmúlt már 25 is. A korkülönbség sosem volt hú de nagy, max. 5-6 év, így ez se kielégítő magyarázat. Ezek a dolgok nem elsőre mutatkoztak, hanem egy folyamat volt...tehát azt se lehet mondani nekem, hogy ki milyet szakított, olyat szagoljon... Hol hibázok? Én alapvetően kedves és gondoskodó vagyok, ezen kéne változtatnom?
Köszönöm a válaszokat.