Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

A segítségeteket szeretném kérni egy kérdésben.
A használható válaszokat köszönöm előre is.
28 vagyok, férfi, kissé zárkózott, de nem kocka, és elhatároztam nem rég, hogy a társas életemet frissíteném, vagy inkább fellendíteném. Erőt veszek magamon, megkomolyodom, és hogy a baráti körömet is kibővítsem, többet járok társaságba. (Van hobbim, de a legtöbbje magányos tevékenység). A barátnő is ennek az elhatározásnak a része lenne. Van is valaki, akivel szívesen találkozok, gyakrabban is találkoznék, de sokszor kifogásokkal jön.
Vannak érdekes nézetei. Legutóbb egy kinti helyen ültünk és az előttünk lévő asztalnál kritizálta nekem a túl lengén öltöző lányokat, ...hogy megérti, ha meleg van, de akkor se kéne mindenüket kirakni. Ilyen megjegyzés nőtől furcsa, de igazat adtam neki. Mondtam, hogy biztos a csávójának öltözött ki, de erre azt mondta, hogy nem hiszi, hogy bármelyik férfi is örülne annak, ha a nőjét idegenek megbámulják, mert kihívóan öltözik (vagy inkább vetkőzik).        

               Ő nálam idősebb, van is egy lánya, ez is érthetővé teszi a fentieket. Néha úgy gondolkozom, hogy nincs kedvem erőmön felül megdolgozni majd a gyereke szeretetéért, elfogadásáért, de végül is ez tényleg az én dolgom lenne. Majd. Ez a felnőtt dolga, és ha hosszútávra gondoljuk, ezt kell tennem. Sokszor nem lehet őt elérni, olyankor mindig azt mondja, dolgozott, vagy / nem hallotta a telefont. Ők most a szüleinél élnek, így a találkozók nálam vannak. Egyelőre nem tudnak elköltözni, hiszen ha megtehette volna, már úgy tett volna. Hozzám nem tudna, mert nincs hely, de nem is akar, ez fel se merült komolyabban.

Egyelőre semmi komoly, csak elvan velem. Most ebből vagy nekem kéne mozdulnom, vagy neki, de ő nem hiszem hogy fog, mert neki ez így kielégítő. Nem akar komolyabb kapcsolatot, azt a szükségét meg, ami van, ki tudom így is elégíteni. De nekem ez így kevés.
Van az is, hogy a nők meg akarják változtatni a férfit, hogy teljesen illeszkedjen az ő igényeikhez, miközben azt követelik, hogy fogadják el őket olyannak amilyenek - ugyanakkor a férfiak meg azt hangoztatják, hogy mindenképp nekik kell lenniük az irányítónak a kapcsolatban, a nőknek meg alárendeltnek, amit azzal magyaráznak, hogy ez a program rendesen benne van az emberi természetben, ebből adódóan ez a klasszikus férfi-női szerep, és valójában minden nő irányítottságra vágyik, erre törekszik, csak nem mondja.
Én sosem ülök fel ilyen kőbevésett elméleteknek, így nem tudom, ez mennyire van így ma is. Azt tartom, hogy a férfi legyen magabiztos, de ne elnyomó. A nő hozzáállása pedig ennek megfelelő legyen, ne kerekedjen felül, de saját érdekeiért álljon ki. Legyen egyensúly, mindenről partnerként, közösen döntsenek. Az, hogy a férfi nem beszél az érzelmeiről, ugyanolyan közhely meg általánosítás, mint az, hogy a nő csak a bankszámlát nézi és utána tovább. Nekem ez ugyanolyan általánosítás, mint amikor azt sulykolják, hogy minden nő valójában apakomplexusos, ezért viselkednek / öltözködnek / gesztikulálnak - korosztálytól függetlenül - kislányosan, mert azt hiszik, ez csáberő, bejön a másik nemnek – és valóban bejöhet ez némely férfinak. Szóval, kitartani mellette, vagy fejlesszem az elhatározásom tovább másvalakivel?