Amikor Posztolónk nekiállt kiganézni a pasija anyjának a lakását, azt hitte, csak egy alkalomról lesz szó, és letudhatja a dolgot. Nem érti, miért őt használják rendszeres bejárónőnek, amikor nem olyan szegények és simán összedobhatnának egyre. Vagy a legjobb az ingyen? Hol vannak a szívességek határai?
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
A barátomat nem rég ismertem meg, egy negyvenes, kedves ember. Van egy idősebb édesanyja. Külön élnek, belvárosban, de gyakran jár hozzá. Engem is sűrűn felvisz. Kedves asszony. Ő azt mondja, azért kell neki segítség, mert ilyen meg olyan beteg. Hát amikor látom őt, egyáltalán nem tűnik olyannak, mint aki rendszeres gondozásra szorul, néha jobb formában van mint én. Elég nagy lakásban él. El tudja látni magát. A barátom gyakran hétvégén is melózik, olyankor megkér, hogy segítsek már a muternak, ha van kedvem, ha ráérek. Miért ne, szívesen. Én azt hittem először, hogy ez nem rendszeres lesz. Fel is mentem hozzá, és azt hittem fél óra, míg összesöprök nála vagy valami...de úgy képzeljétek el, hogy utána néztem meg az órám, kifelé jövet, és hát kemény 4 órát voltam nála.
Mit csináltam ez idő alatt? Tulajdonképp mindent. Kádat sikáltam, tűzhelyet (utóbbi nem guggolás igényes, tehát ő is meg tudta volna oldani). Másik alkalommal: ablakpucolás (szerencsére két részletben) és függönycsere. Mondom magamnak, nem olyan tragédia ez, nagyobbakat is látott már a világ. Meg amúgy nem ellenszenves nő. A pasim mondta, hogy az a lakás rég nem volt úgy igazán alaposan kitakarítva, és részletekben csinálja ő is. Szerinte a nők jobban értenek ehhez, azért kért meg engem. Jobban értünk hozzá, igen, és valaki szívesen is csinálja: OTTHON. Nem egy idegen helyen. Nagy lakás, nem tudom, mennyi négyzetméteres. Jó kis belmagassággal is el van látva. Na most rólam tudni kell, hogy vonakodva merek csak létrát mászni, kicsit beremegtek a lábaim és amikor ez az egész keresztülfutott rajtam, hangosan elnevettem magam, mire a muter seper be, hogy mi az. Mondom, semmi. Vagyis minden.
Persze olcsóbb vagyok, mint egy bérelhető takarító, nem is szegény a nő, a pasimmal felesbe összedobhatnának egyre. Szép, ha törődik valaki az idős anyjával, de velem is törődhetne, legalább csak annyira, hogy belegondol ebbe a képtelen helyzetbe. Egy köszönömön túl mást nem kaptam az anyjától. Viszont a barátom legalább mindig hálálkodik ezért, és ha neki jó, akkor én is örülök. Nem tudom, hol lesz a takarítás-misszióm vége, de én már most unom. Mindig van valami. Annyit értem el, hogy szóltam, hogy max. fél órákra érek rá, mert utána dolgom lesz, és ebbe belementek.
