Levélírónk nem érti, miért nem lehet eltűnések helyett tisztességesen lezárni a dolgokat. Eddig olyan nőket sodort útjába az élet, akik csak a saját érdeküket nézték, és nem vesztegették az időt stílusos lezárásra, vagy bármilyen magyarázatra. Ő meg gondoljon, amit akar.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mindig csak a nők lelkéről van szó, hogy velük hogyan kell szépen bánni, milyen figyelmesen, meg mit kell elnézni nekik, de a férfiak lelkéről nem sok szó esik - de nekünk is van. És nekünk is pont olyan rosszul esik, amikor nem válaszoltok, vagy úgy zártok le minket pár randi után, hogy eltűntök és kész. Én mindig többet adok a kapcsolataim során, de azt észreveszem, ha már semmibe vagyok véve. De ha úgy is döntötök, hogy mégsem akarjátok a dolgot, akkor legalább egy rövid magyarázatot illene megereszteni, még nektek is.
Szitu I.: ülünk egy helyen, az ő haverjaival. Egyszer csak eltűnik. Azt hittem, csak elugrik valamiért. Az történt, hogy minden szó nélkül felment egy közeli barátjához. Kiment a többiekkel, engem otthagyva. Hazafele felhívtam, mondta, hol van, mondta, hogy jó, akkor lesz olyan rendes és visszajön... mondtam, hogy maradjon, én hazamegyek. Beadta nekem, hogy ő velem akar lenni, de végül mégis szó nélkül lelépett. Ja, még hozzátette kedvesen, hogy „hazatalálsz egyedül, nem?”
II. egy iszonyú hosszú, mély és tartalmas - néha intim -, levelezés után már megbeszéltük, hogy találkozunk. Kétszer lemondta. Aztán nem válaszolt többet. Virtuális lelki szemetesre volt szüksége, másra nem.
III. személyes ismerkedés. Kacarászott, ígérgetett, utána még háromszor beszéltünk telefonon. Mondtam, hogy meg kéne ismételni a randit, úgy, hogy többiek nélkül, csak kettesben vagyunk. Ő nagyon lelkes. Aztán semmi nem lett belőle. Nem miattam.
Ezt még folytathatnám, de nekem se jó az emlékek felelevenítése, csak azt kérdezném ezúton, hogy Hölgyeim, nem lehetne ezt az egészet stílusosabban kicsit?
Zsolt