„Nem kell bevenni, amikor a másik mártírkodni kezd, hogy ő annyira szereti, bármit megtenne, az egész életét vele tervezi, … csak még egy húszast elsejéig” – Amikor egy barátnő csak a pasi büszkeségében reménykedve bizakodhat a kölcsönök visszafizetésében, az valószínűleg már nem az első fejezete a kapcsolati problémáknak.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves blog,
34 éves nő vagyok. Jelenleg boldog párkapcsolatban. Amiért írok, az inkább egy olyan kényes helyzet, amit én is megfigyeltem korábban, illetve pár ismerősömnél még aktuális: a kölcsönadások a párunknak. Nem feltétlenül anyagiakra gondolok, hanem mondjuk tárgyra. Velem többször volt, hogy kölcsönadtam valamit a korábbi párjaimnak, amit vagy elfelejtettek visszaadni, vagy viseltesen kaptam vissza, ilyenkor az jött le, hogy nem tiszteli a tulajdonom.
Vagy akár érzelmekkel kapcsolatosan is lehet ezt érteni, amikor én elhalmoztam érzelmekkel, de csak azok paródiáit kaptam vissza - és legrosszabb, hogy nem vette észre magától.
Ha ajándékot adunk, az más, de a kölcsöndolgok nem ajándékok. Ha anyagilag megszorult, kisegítettem, és nekem vissza is adták, de van egy barátnőm, aki apránként adogatott – ráadásul az exének – pénzt, és mára kb. fél millával lóg neki. Én úgy vagyok ezzel, hogy egy bizonyos összeghatárig adnék, ha emellett érezteti, hogy tisztel és megbecsül. És van olyan büszke, hogy majd visszaadja, vagy legalábbis utal rá, és érzi, hogy különben magát járatná le előttem. Tudnám, kinek érdemes kölcsönadni, legyen szó akár barátokról.
Amit másoknál érzek, az a dominanciának való alárendeltség. Hogy a pasi kiszúrja, hogy a párja szívesen ad kölcsön, aztán átveszi az irányítást, érezteti, hogy ő mindent jobban tud. Nekem ez egy határátlépés, de valaki nem veszi észre. És ha nem ér célt, akkor jönnek a zsarolások. Ezt is tapasztalom másoknál, amikor mesélnek a kapcsolatukról. Én meghallgatom, de azt nem fogom fel, hogy miért van az, hogy bármit mondok, nem lépnek ki, vagy nem állnak ki magukért. Kiállhatnának magukért, nem kell bevenni, amikor a másik mártírkodni kezd, hogy ő annyira szereti, bármit megtenne, az egész életét vele tervezi, … csak még egy húszast elsejéig. Én úgy gondolom, hogy ez az egész kapcsolatra rossz hatással van, és senkin nem fejleszt pozitív irányba.
