„Azt is unom, hogy amikor a szüleim, vagy a barátaim kérdezik, van-e már valakim, akkor mindig ugyanazt kell felelnem” - Levélírónk pár csalódás után már nem annyira válogatós, de még így is belőtt magának egy minimális elvárási szintet, amiből nem tud, és nem is hajlandó engedni.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! 31 éves nő vagyok, egyedülálló, és egyre inkább figyelem, hogy a velem egyidősek és hasonló alkatúak, adottságúak hogyan csinálják. Mármint a társkeresést. Láttam olyan módszert, ami ügyes, de én nem tudnám csinálni, és láttam olyat, amihez meg nincs gyomrom. Olyasmiben gondolkodom, ami a korosztályomnak megfelelő, nem csinálok bolondot magamból, és még a méltóságom is megmarad. Én is tudok ujjongani valakiért, de volt már olyan kapcsolatom is, hogy a szakításkor boldogabb voltam, mint amikor összejöttünk.
Volt olyan úriember, akit a haveri társasága befolyásolt, hogy neki más és több is járna, aztán ezzel a szöveggel is szakított, innen tudtam az új igényeiről. Még folytathatnám a múltam kiteregetését, de inkább csak az érdekelne, hogy a velem egyidősek, akiknek az ujján még nem csattant a gyűrű, milyen praktikákat használnak? Nem feltétlenül külső dolgokra gondolok, öltözködni és a testemre odafigyelni még magamtól is tudok.
Valakit megkapni és megtartani az is két külön dolog. Csak kicsit már belefáradtam a keresésbe. Ilyenkor azt mondják, hogy ülj le, ne csinálj semmit és majd a zen pillangó szépen leereszkedik, lágyan a válladra... de sorry, ebben én nem hiszek! Ha semmit nem teszünk, semmi sem fog történni. Azt is unom, hogy amikor a szüleim, vagy a barátaim kérdezik, van-e már valakim, akkor mindig ugyanazt kell felelnem. Nem vagyok válogatós, de már belőttem egy minimál szintet, ami nem a nagy elvárásokról szól, inkább az elérhető normalitásokról, és abból meg nem tudok, és nem is akarok engedni.