„Azt nem értem, hogy mit várnak attól, hogy ezeket levélben egy viszonylag idegen valakire rázúdítják? Feloldozást? Együttérzést?” - Levélírónk kihagyott pár évet a netes randik világából, és amikor újra belevágott a társkeresőzésbe, rájött, hogy nem sok minden változott, ha csak annyi nem, hogy a levelezést sokan önigazolásra és panaszkodásra használják.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
30-as nő vagyok, jelenleg újra az online térben levelezek. Évekkel ezelőtt csináltam utoljára, de úgy látom, nem sokat változtak a dolgok. De észrevettem egy új valamit, bár lehet, hogy ez csak velem fordul elő: úgy a harmadik levéltől elkezdik nekem az exeiket szidni. Anélkül, hogy rákérdeznék. Pár típusmondatot idéznék, nem szó szerint, és a teljesség igénye nélkül:
„Manapság a férfi dolga a kapcsolat fenntartása, vagy épp rendbehozása, míg a nőnek elég, ha csak amatőr pszichológusost játszik benne. Nagyokat mond, de semmit nem tesz.”
„A volt barátnőm követelő és cinikus volt, és kikérte magának, hogy nekem nem éri meg érte mindent egy lapra feltenni.”
„Ha a nőnek jó az étvágya és kikerekedik, és fölöslegei lesznek, ő csak asszonyosan telt és tök cuki úgy, míg ha a férfi teszi ugyanezt, egyből dagadt disznó, ne egyen és tornázzon.”
„Nekem kellett mindent megtennem, hogy neki jobban menjenek a dolgai.”
És így tovább. Én megértem az indulatot, én is tudnék panaszkodni, de szerintem ezeknek még az első személyes találkozón sem kéne elhangzaniuk, a másodikon talán, ha nagyon muszáj. Persze én erre azt írom, hogy bárkinek joga van szakítani.
Általában a korábbi kapcsolataikat nem helyezik el egy idővonalon, ezért sok az általánosítás, ahogy fentebb is olvashatjuk.
Én csak azt írtam ezekre, hogy nálam is előfordult, hogy a barátommal már nem ment a dolog, de továbbra sem akart szakítani velem, mert szeretett, de inkább attól félt, hogy nem talál még egy ilyet, mint én. Ez nem panasz, csak megállapítás. Ezzel szemben ők gyakran megbántódnak, vagy azt hiszik, nem értek egyet velük, mert a témaváltást úgy fogják fel, hogy kikerülöm a dolgot.
Igazából olyan nagy kérdésem nincsen, ami meg volt, azt már úgy ahogy meg is válaszoltam, csak azt nem értem, hogy mit várnak attól, hogy ezeket levélben egy viszonylag idegen valakire rázúdítják? Feloldozást? Együttérzést?
