„Az önzetlenség egy velem született tulajdonság, sosem mondta senki, hogy ez így a helyes, a szüleim se erre tanítottak” – Mi lehet a közös a házhoz szállítás és egy működő párkapcsolat között? Posztolónk elárulja.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nem rég volt egy beszélgetésem egy társaságban, és valahogy az önzetlenségre terelődött a szó. Mondtam egy példát, hogy ha én, mondjuk házhoz szállító cégnél lennék, és hivatalosan csak a kapuig, ajtóig kéne vinni a csomagot, de ha valami nagy és nehéz, tovább is vinném, ingyen. Tudom, szoktak pénzt kérni azért, hogy beljebb vigyék, ha idős valakihez visznek ki egy bojlert például és nincs segítsége. De ha már leemeltem a kocsiról és odavittem - tehát nem arról van szó, hogy fel is kell szerelni meg beüzemelni, hanem tényleg csak 1-2 méterrel vinni arrébb küszöbön túlra - én azért nem kérnék semennyit. Nem tudnék.
Nálam ennek nincs tarifája. Ha pár jelentéktelen méterről van szó, akkor semmit. Ha fel kell cipelni a negyedikre, az más tészta. ...Erre mindenki úgy nézett rám, mint egy őrültre. Lehet, igazuk van. Nekem ilyesmi nem lenne fáradtság, a személyiségem része. De nem mindenki érzi azt, hogy mikor lehet valamit csak úgy jófejségből és viszonzás nélkül megcsinálni. Meg most kap érte valaki pár száz forintot, na bumm... Nem mindig lennék ilyen, ha ezt a melót végezném, de néha igen. Az önzetlenség egy velem született tulajdonság, sosem mondta senki, hogy ez így a helyes, a szüleim se erre tanítottak.
Még az is elhangzott akkor, hogy egy önzetlen ember, aki mindenkin segít, mindig lúzer, mert rajta senki nem fog majd segíteni – én meg mondtam, hogy nem várom el, mert az önzetlenség ezt jelenti. Azokat is megértem valahol, akik azt mondják, hogy csak a túlélés számít, mert a világ egyre rosszabb és lelketlenebb hely lesz, de ők azt már elfelejtik, hogy ki teszi azzá? Mi tesszük azzá, vagy bármilyenné.
És a kapcsolataimban is inkább az önzetlenség vezérel. Nem is volt olyan sok rossz. Most nincs senkim, viszont szintén ebben a társaságban, némi italozás közben, felmerült (poénszinten) egy kérdés, hogy melyik csaj kivel jönne össze ebből a körből, és az egyik két ember között vacillált, köztem meg egy másik srác között, majd rövid tétovázás után rám bökött, és hozzátette, hogy: „...akkor már inkább vele” – ami megtisztelő is lehetett volna, de a megfogalmazás valahogy másról üzent. Társaságban és viccből mondta, nem kellett volna magamra venni. De akkor az érzékenység a második rossz tulajdonságom. Csak mosolyogtam... nem őszintén. ...