Váláskor sokat agyalhat az ember azon, hogy miből mennyit adott a másiknak, mi számít közösnek, megy a filléreskedés. Hasonló játszódik le egy másfél éves kapcsolat után is, csak kisebb tétekkel.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Aki többet adott bele a kapcsolatba, a szakítás után többet is veszít? Azt gondolná az ember, hogy így van, legalábbis én így érzem, de az tud többet adni bele, akinek már alapból is több volt. A barátnőmmel másfél évet voltunk együtt. Én észnél voltam, ha ellenkező neművel találkoztam engedélyt kértem, mert azt később már kínos kimagyarázni, hogy csak régi ismerős és semmi más. Megtiszteltem ennyivel. Cserébe ugyanezt nem vártam viszont. Én igyekszem úgy adni, hogy nem várok viszonzást, vagyis minimálisat, legalább annyit, hogy lássam, a másik értékeli. Ezzel szerintem mindenki így van.
Amit úgy gondoltam, hogy érdemes adnom, azon nem gondolkoztam. Aztán belefáradtam. Ő is, mert odébb állt. És most arra gondolok, véget ért a kapcsolat (vagy tán el se kezdődött soha) - más talán ezt jobban csinálja majd, mint én.
Nem voltam olyan, aki azt méri, hogy most mit és mennyit is adok a kapcsolatba, de a végén szembesültem vele, hogy ennek számolgatását önkéntelenül is végzem. Ez kicsinyességnek számít? Mert a kapcsolat alatt ezek eszembe se jutottak.
Azt tudtam, hogy rajongani kell érte. És annyira nem is bánom, hogy vége, mert az elején mesélte, hogy a volt pasiját választás elé állította, hogy válasszon közte meg egy másik nő között. De nem őt választotta. És még így sem tudta sokáig elengedni. Ez nagyon érzelmi alapú gondolkodás, ami nekem már nem logikus, meg még magát is megalázza vele.
