...legalábbis Posztolónk, eddigi tapasztalatai alapján, így látja. Nem a másik emberre szokott ráunni, hanem valahogy az egész helyzetre, amikor már a napok egyformává válnak számára. Mindenki kíváncsi és szereti az új ingereket, de nála mindez fokozottabban működik.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Eddigi tapasztalataim szerint a legjobb kapcsolatot is meg lehet unni. Nem feltétlenül a másik embert, hanem valahogy az egész helyzetet. Ez is emberfüggő. És én ilyen vagyok. Mindenki úgy működik, hogy kíváncsi, kellenek neki az új, folyamatos ingerek, de valakinél ez fokozottabban működik. Sajnos biztosan bennem van a hiba, mert nagyon jó emberektől kellett már emiatt megválnom, volt olyan is, hogy az illető már félig hozzám is költözött.
Nagyon jól elvagyok velük, sok mindent kapok tőlük, de egyszer csak zavarni kezd, hogy a napok elkezdenek egymásra hasonlítani. Nem vagyok izgalomvadász, a megcsalás művészetét sosem akartam elsajátítani, mert nem ez motivál. Talán a monotóniatűréssel van gondom. Vagy nem tudom. Valaki kiköt mellettem, aztán mindketten bízunk a legjobban.
Miért lehet ez nálam, hogy van valakim, minden jó vele, de végül én távozom? Sajnálom a helyzetet, amibe őt ezzel hoztam, próbálom enyhíteni a körülményeket, de változni nem tudok, ígérgetni meg nincs értelme. Velem van a baj? Mindig ez fog történni, ha nem változnak az érzéseim? De hogyan lehet ezeken változtatni?