„Amikor összejöttünk, nálam több munkahelyi dolog is volt, megbeszéltük, hogy várunk az összeköltözéssel, és gyereket egyelőre nem akarok” - ...és talán nem az egyelőre szót kellett volna használni, ugyanis ez még mindig kelt egy minimális reményt a másikban. Levélírónk becsüli annyira párját, hogy ne verje át, és inkább elhagyná, hogy találhasson egy olyan nőt, aki valóra váltja álmait.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nagy nehezen összeköltöztünk a barátommal, ő pár évvel fiatalabb nálam. Tudtam róla, hogy családcentrikus, és tervei vannak, már a kezdetektől fogva azt mondta, hogy neki gyerek és feleség kell. Mindent megadna ezért. Viszont azt már mondtam neki, hogy én gyereket nem biztos, hogy akarok. De átsiklott ezen. Azt is tudja, hogy a gyerekkorom nem úgy alakult, ahogy ideális lett volna, anyámmal egyáltalán nem tartom már a kapcsolatot. A nagyszüleim is korán elhunytak. Tehát a háttérprobléma nálam érthető, és talán mélyebb is ennél, de szakemberhez nem fordulok, csak azért, hogy olyan miatt gomboljon le rólam pénzt, amire egy kis önvizsgálat után magam is rájövök. Ez már kialakult nálam, és nem fog változni.
Ő pedig szeretetteljes családi közegben nőtt fel. Naponta beszélnek, néha munka után is felugrik hozzájuk. A testvérével is szoros a kapcsolata. Én is bírom a családját, befogadtak, és jó velük lenni. Amikor összejöttünk, nálam több munkahelyi dolog is volt, megbeszéltük, hogy várunk az összeköltözéssel, és gyereket egyelőre nem akarok. Nem az egyelőre szót kellett volna használnom.
Most neki minden adott lenne a családalapításhoz. Ő érzelmileg stabil, én pedig gyakran gondolkodom el azon, hogy milyen anya lennék...De már a szülés gondolatától is befeszülök. Egyre többször beszélünk most erről, biztosít, hogy nem lesz semmi baj. Mellettem lenne, ez biztos, de bennem meg olyanok mozognak, hogy mi van, ha a gyerekem nem fog szeretni, kötődési gondjai lesznek, stb.. - - - mert azt tudom, hogy a sérült anyának a gyereke is kap egy adagot a szorongásaiból, egyéb lelki dolgaiból.
Én szeretem a párom annyira, hogy ne semmisítsem meg az álmait és kész vagyok elhagyni, hogy olyat találjon, akivel tényleg boldog lehet, mert valóra tudja váltja az álmait. Az se lenne megoldás, hogy ráveszem magam, és lesz egy problémás gyereke. Az lenne tisztességes, ha olyat keresnék, aki szintén nem akar gyereket?