Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Egy barátomról lenne szó, akit már húsz éve ismerek. Amikor megismerte a barátnőjét, és míg együtt voltak, ugyanaz a vidám fickó volt. De amikor a kapcsolata véget ért (ennek már hat éve) fokozatosan zárkózott be. De olyan szinten nem engedte el a nőt, hogy nem keresett másik párt magának, és csak az emlékeken rágódott, tartotta a kapcsolatot az exével, érdekelte, mi van vele. Nem zárta le, máig sincs túl rajta, pedig a nőnek azóta férje és gyereke van. Nem tudja újrakezdeni az életét.        

               6 éve gyötri magát emiatt. Szeretnék segíteni rajta, de már mindent bevetettem, amit csak lehetett. Arra lennék kíváncsi, hogy a csalódás ereje ennyire képes taccsra tenni valakit? Van olyan, hogy valaki egy szerelemért túl sokat ad magából (esetleg mindent) és ennyire bele tud rokkanni? Ha megyek hozzá, látom, hogy minden közös emlék fő helyekre ki van rakva, ahelyett, hogy eldugta, vagy kidobta volna őket. Persze hogy nem tud tovább lépni, magányos marad, mert leragadt a múltban.
Kérdezem, mit csinál mostanában: hazajön, és a gépe előtt ül. Régen még el lehetett hívni bárhova, ma már ez sincs, nem mozdul ki. De így minden esélyét eldobja annak, hogy legyen valakije, aki újra életre kelti és kiszedi ebből, törli a fejéből az exét. De ehhez az is kéne, hogy ő ne keresse az exét. Nem tudom, mit lehetne csinálni.
Zoli