Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

4 éve vagyok együtt a barátnőmmel. Neki ez az első komoly kapcsolata. De fejben már olyan szinten vagyok vele, hogy néha kezdem elhinni, hogy mégis én vagyok a hibás, én látom rosszul, és ez a helyzet így normális.
A problémám az, hogy a párom nem veszi észre, hogy kezdünk eltávolodni egymástól. Pedig én nem akarok. Nem jutunk előrébb a kapcsolatunkban. Valahogy nem építjük már egymást. Ő sem társadalmi helyzetekkel, sem a saját érzelmeivel nincs tisztában, magáról is keveset tud. Én meg szép lassan elfelejtettem, milyen szeretve lenni.        

               Persze nekem meg kell értenem, hogy neki mindez a családi hátteréből adódik. Viszont az, hogy valaki ennyi idő alatt ne tudjon jobb társsá válni, az számomra elszomorító. Odafigyelek rá, támogatom, semmiben nem korlátozom. Meglepem vacsorákkal. Ezzel szemben ő a mai napig nem tudja, mit szeretek – sem az ágyban, sem a konyhában. Az elején azt hittem, ez változni fog. Van értelme tovább próbálkozni és várni?
Nem figyel rám olyan szinten oda, ahogy az ennyi idő alatt elvárható lenne. Ő csak egyértelműnek veszi a jelenlétemet, mintha esélyét sem érezné annak, hogy elhagyhatom. Mindez annyiban az én hibám, hogy sosem szóltam rá, és ha adódott valami gond, azt hittem, magától rájön, vagy megoldottam én. Sok olyat eltűrtem, amiket más már nem tenne. De szerettem őt boldognak látni. Kitartottam mellette, mert ő még fiatal, és teret hagyok neki, hogy megpróbálja megértetni magát, de ezzel talán én rontom el, ha azt éreztetem vele, hogy nem kell elvárásokhoz igazodnia.