Ha a csajodnak egy öreg alkesz a legjobb haverja, az elég rossz jel, de ha amiatt szakít veled, mert a fickó sorozatos sértegetéseit megelégelve, egyszer visszadumáltál neki, abban az esetben te jártál jól.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
31 éves férfi vagyok. Nekem ez volt a második komolyabb kapcsolatom, olyan, amiben együttélés is volt, ő költözött hozzám. Elég gyorsan haladtunk a dolgokkal, talán várnunk kellett volna még. Mindent elfogadtam, elnéztem tőle. Sose vitatkoztunk, mindössze egyszer volt egy komolyabb mélypontnak nevezhető szakaszunk, de belátta utólag, hogy miatta.
A szakításunk oka a következő volt: neki volt egy férfi barátja, akire egyáltalán nem voltam féltékeny, mert idősebb is volt nála, és enyhén szólva nem az a szívrabló típus (öreg alkesz, akin már meglátszik az életmódja). És gyakran elhozta hozzám.
Eleinte nem bántam. Vagyis inkább elviseltem, mert ő imádta, viszont a fickó olyan érintethetetlen volt számomra, mint valami szent tehén, mindig bevédte, ajnározta. Sajnálni kellett. Ő meg folyamatosan hülyeségekkel szívatott engem, ostoba kérdésekkel, meg magát fényezte ( sose értettem azt a magabiztos büszkeséget bizonyos piások arcán… azt a mindentudó lekezelést, aminek persze semmi alapja… mintha valami elismerendő rangjuk volna, mintha valami fontosat tettek volna a napi szintű ivással. Annyit tudtam róla, hogy józan életében valami igazgató volt, aztán leépítették, és onnantól piál.) Míg aztán besokalltam egyszer, és nagyon csúnyán elküldtem a francba. A fickó elhúzott. És ebből lett egy vita, amit dühömben úgy zártam, hogy ha ennyire bírja, menjen utána, éljen vele, de mindezt sokkal nyersebben. Másnap szakított velem.
Utána még kétszer jött vissza a holmijaiért. Beszélni akkor már nem lehetett vele.
Ha most egy ilyen - szerintem valahol jogos - kifakadás után szakít velem, akkor nem az van, hogy pont egy ilyen alkalomra várt? Utólag fordul meg az ember fejében sok minden, így ilyesmi is, ha rágódik valamin.
Ezek után adna még esélyt, vagy inkább felejtsem el? Jobb így, nem is kéne erőltetni? Mert az is kijelenthető, hogy nem nagyon fejlődtünk egymás mellett, legalábbis én így éreztem.
