„Megjegyezte, hogy miért nincs most kajaszag a konyhában… Jó, hogy azt nem kéri számon rajtam, hogyha amúgy is főzök, miért nem hívom át rögtön?” - Négy év után újra felbukkan a volt pasi, és igen ki van éhezve. Hogy lehet ennél bénábban intézni egy újrakezdést?
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hát, mi lassan 4 éve vagyunk külön.
Sosem éltünk együtt, addig nem jutottunk el.
Én 26 vagyok, ő 34. A szakításunknak több oka volt, pl. neki kevesebb igénye volt együttlétekre, nekem több. Mindent nekem kellett kitalálnom, és láthatóan unta is magát ebben az egészben, csak nem volt jobb dolga. Azt hittem, neki is megfelel a szakítás, mint opció – a mai napig előttem van, amikor közlöm vele, ő meg megrántja a vállát, csak ennyi. Majd jön egy „te tudod…” ami az érdektelenségen túl nem sok mást jelenthet még.
Néha leveleztünk, de ennyi. Aztán augusztus végén volt egy program, amire régen mindig együtt jártunk, és elhívott rá, vonakodtam, hogy elmenjek-e, de végül elmentem. Teljesen úgy viselkedtünk egymással, mint régi barátok, nem is éreztem, hogy többet akart volna.
(Nekem azóta már van kapcsolatom, távkapcsolat, neki meg nincs semmilyen – de ezt is úgy kellett kihúzni belőle.) Megbeszéltük, hogy valamikor majd eljön hozzám.
Eljött, akkor nálam is ragadt. Olyan is volt, hogy azt mondta nekem, fél kettő körül jön, de este hét lett belőle. Mondta, hogy éhes... van-e valamim? Összeütöttem neki valami gyorsat. Valahogy olyan érzésem volt, mintha egy árva gyereket látnék el. Nem volt szívem elküldeni. Közben hozott két sört, mindkettőt ő itta meg. Mármint kínálta nekem az egyiket, de nem kértem. De ha sört tudott venni, kaját magának hogy-hogy nem?
Gyakran jön, de előre szól. Aztán ha már nagyon unom a semmittevését, meg hogy csak ül ott, akkor bedobok valami kamu dumát, hogy lassan dolgom lenne… akkor harmadszorra megérti és elmegy. Egyszer megjegyezte, hogy miért nincs most kajaszag a konyhában… Jó, hogy azt nem kéri számon rajtam, hogyha amúgy is főzök, miért nem hívom át rögtön? : D
Szerintetek ez mennyire korrekt egy volt pasitól, és mit akar vele?
Időt tölteni jár hozzám, vagy reménykedik valamiben? Ez számomra eddig nem világos.