Én vigasztaltam a félrekacsintásáért

2024. november 05. 07:52 - csajokespasik

       

               Vannak olyan nők, akik még azt is képesek elérni, hogy amikor a féltékenység lenne a megfelelő reakció, azt együttérzéssé konvertálják a másikban. Végül Posztolónk döntött a barátnő helyett, szakított vele, és nem hatották meg a könnyek sem, mert azok már inkább a megkönnyebbülés könnyei voltak.        

 
       

                Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Ez már egy régebbi történet, de érdekes lehet. Meg a vélemények is érdekelnének.
Az akkori barátnőmnél elkezdtem érezni, hogy történik valami benne. Mindig is hangulatember volt, így csak lassan tűnt fel a távolságtartása velem szemben. Bevallja, hogy az irodában tetszik neki valaki. Vagyis, ahogy ő fogalmazott: nagy hatással volt rá egy illető a munkahelyén. Körülbelül egy hét telt el, mire sikerült kiszednem belőle részleteket. Nem voltam erőszakos, mégis kitört, hogy ne faggassam. De mikor faggassa az ember a párját, ha nem ilyenkor?        

       

               Ma már élből elutasítom a kimagyarázásokat, ha valakinek nem vagyok elég, de ő a törékenységével azt váltotta ki belőlem, hogy a végén én vigasztaltam a félrekacsintásáért. Mert más nem történt köztük - állítólag. Úgy éreztem, hogy a mi korunkban, és a közösen eltöltött idő rövidsége miatt: nincs sok értelme ennek. Aztán egy nap közölte, hogy mellettem döntött. Ez meg így játszma szagú volt nekem.
Megint minden jól ment pár hétig, amikor ismét furcsán kezdett viselkedni: és megint idő volt kiszedni belőle az okot. Ami ugyanaz volt. Nem tudja, mi legyen. Mert az a másik olyan kedves meg vonzó… (azt, hogy engem akkor milyennek tart, nem érintette)
Végül azt mondtam neki, hogy élje ki a kalandvágyát, ne ölje ki magából, én végeztem vele. És akkor sírt, csak nem tudtam, miért - talán hálából, hogy helyette oldottam meg a dolgot. Aztán azt is írta később, hogy „belebetegedett ebbe”, és a hiányomba még jobban bele fog (miért kell ezt a végére? Jobb volt így neki?). Ha akkor személyesen mondja ezt, felelnem se kellett volna erre, mert az arcomra lett volna írva a válasz.          

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr7818724126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MittuDomain 2024.11.05. 17:30:39

Kinyilatkoztatok,halld meg hát te is:
Amelyik nőnek megbocsájtod a félrekúrását,azt ő sose bocsájtja meg neked!
Ennyike

Lorrh 2024.11.05. 20:13:55

@MittuDomain: ez pontosan így van! Barátom így járt szó szerint.

VOGAben 2024.11.06. 18:13:10

Sírás és/vagy hiszti... Túl sok drámatagozatost te sem ismertél mi? Még akkor azt mondják, hogy a manusok az ösztönlények... Kikérem magamnak ezt a vircsaftot! :)))
süti beállítások módosítása