Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Én 46 éves fejjel jöttem rá arra, hogy miért nem tudtam megtartani magam mellett senkit. Azt azért nem mondom, hogy ráment volna az egész életem, mert még lehet sanszom, csak lehangoló ezzel szembesülni.
Nem állítanám, hogy még mindig keresem önmagam, csak nekem mindig kellett egy külső nézőpont a kapcsolataimba, mert egyszerűen nem vettem észre a problémákat, illetve, hogy azok problémák egyáltalán. Ez van. 29 évesen is ilyen voltam, meg 39 évesen is. Ez már nem hiszem, hogy nagyon változna.        

               Valahogy mindig úgy dobta az élet, hogy nálam idősebb nőkkel jöttem össze. És most lehetne azt gondolni, hogy akkor érettek és tapasztaltabbak voltak… De pont hogy fordítva volt, már ami az érettség részét illeti.
Az utóbbi időben főleg problémás nők fordultak meg nálam. Az egyiknek az volt a traumája, hogy gyerekkorában főleg a nagyszülei nevelték, mert a szüleivel volt valami, ha jól emlékszem, kimentek külföldre és ott új életet kezdtek. Ez ugye elég nagy törés. És ő felvette később velük a kapcsolatot, mégse állt össze újra a család. És úgy próbálta „gyógyítani” magát, ahelyett, hogy feldolgozta volna a traumát, hogy rendszeres szereplő volt életében az alkohol. És az zavart, hogy ennek ellenére ő próbált nevelni engem – amivel kapcsolatban később jöttem rá, hogy az nem is nevelés volt, hanem szimpla irányítás, hogy a maga képére formáljon, hogy ne ítéljem el az életvitele miatt… és ebből ne legyen később probléma köztünk. Én inni nem szeretek, vele se ittam. El akartam hagyni, de ő nem tudott engem, valamiért ragaszkodott hozzám. Lelkileg nagyon sokat bántott, ebbe most nem is mennék bele, mert az külön levél volna (egyszer elkezdtem ezeket leírni, csakúgy magamnak, és 20ezer karakternél hagytam abba.) Végül szakítottunk.

Eltelt egy kis idő, és összejöttem egy nővel, akinek két nagyobb gyereke volt. Gondoltam, hogy itt már rendezett körülmények vannak, ...nem így lett. Mert ő is szeretett inni. Nem sárga földig, volt felelősségtudata meg tartása, és volt egy határ, de azért láttam, mit volt képes egy este betermelni. Most is úgy éreztem, én mindent megteszek és ő csak bánt. Ott is kialakult egy hierarchia, és ha nem azt csináltam, vagy nem az volt a véleményem, ami neki, az baj volt. Semmilyen tanácsomat nem fogadta meg.

Igazából nem tudom, mi a probléma, talán ez a sorsom. De legalább más fronton nincs gondom, jó anyagi körülmények közt élek, van jó munkám, vannak barátaim, csak ez a része nem jön össze. De nem stimmelhet az élet valamennyi területe, az minden ember életében szép volna.
Arra jöttem rá, hogy azért lehet ez, mert mindenben megengedő vagyok, egy idő után meg ledumálható és elnéző. Igen, elnézem a dolgokat és együtt érző vagyok, talán jobban, mint más. Meg még annyit, hogy mindenki erősnek meg viccesnek érzi magát ittasan, de nem az, hanem inkább szánalmas, de legalább olyankor kilátszik, hogy miért iszik: sérülések miatt, vagy már függésből.