„Néha nincs kedvem emberek közé se menni, mert úgy érzem, nem tartozom közéjük, mert nekik már minden sikerült” – Posztolónk nem így tervezte az életét, és ahogy telnek az évek, egyre sűrűbben gondol arra, hogy ő mindent megtett, a többit pedig a sors rendezte így.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ha megkérdezte volna valaki tőlem úgy 15 éve, hogy hol fogok tartani most, azt mondom, hogy jó meló, családi ház, szerető feleség, kettő gyerek, autó, kutya. Ehhez képest nagyon nem ez lett: panelben élek - habár a panel se az már, mint régen, arra legalább nincs panaszom - a nők nem maradnak meg mellettem, illetve, az eddigi tapasztalataim alapján, azok maradtak volna, akik megbízhatatlanok voltak, semmi terv az életükre vonatkozóan, csak tengődtek. Azt érzem, megrekedtem egy ponton és mintha nem is lenne tovább. Szerettem volna sok mindent, tettem is érte, és nem a felelősséget hárítom, de mintha tényleg ez lenne a sorsom.
Egy doboz, amiből nem lehet kitörni, mert nincsenek hozzá eszközeim. Kérdésem legfeljebb csak annyi lehetne, hogy: ti sikeres emberek, hogyan csináljátok? Hogyan lehet kiszakadni egy ilyen élethelyzetből? Jó, mondom, nem tragédia, nem éhezem, nem fázom, lehetne rosszabb is, még az is lehet, én akarok olyat, ami nincs megírva nekem.
Nem tudom, hogyan lehetne egy más életet megvalósítani. Az is lehúz, amikor bekattan, hogy ha esetleg mégis lett volna valakim, hosszú évek múlva borított volna mindent - az se jó. Mert ahhoz több évet együtt kell tölteni, hogy megtudjuk, mihez lehet egymással kezdeni. Ez is egy rizikó, mert három év múlva is zátonyra futhat az, ami eleinte jól indult. Valakinek meg ez a problémája.
Nem tudom, mennyire vagyok elkésve. Néha nincs kedvem emberek közé se menni, mert úgy érzem, nem tartozom közéjük, mert nekik már minden sikerült. Néha beszélgetni se akarok, mert amikor valaki elkezdi a sikereit teregetni, azt nem szívesen hallgatom.