Egy férfi esetében mindenképp pozitív tulajdonság, ha nem lóg örökké a párja nyakán, nem bombázza üzenetekkel, még akkor se, ha a másik ezt várná el. Ha valaki hosszú távúban gondolkodik, fontos, hogy ne játssza meg magát és maradjon önazonos. Posztolónk időnkénti passzivitását páran érzéketlenségként értelmezték.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
28 éves férfi vagyok. Sokáig úgy hittem, hogyha hosszútávú kapcsolatban gondolkodik az ember, csak az önmagunkat adásnak van értelme. Ha olyan dolgot vállalok fel valakiért, ami nem én vagyok, és kevés ponton illeszkedik a személyemhez, abból később mindig probléma van.
Én sose voltam az a fajta, aki a barátnője nyakán lóg és állandóan követel tőle valamit. Ezt páran úgy érezhették, hogy érzéketlen vagyok. De nem, mert odafigyeltem rájuk, szülinapok az elsők, amiket memorizálok, és alig várom, hogy meglephessem valamivel.
Szeretek a dolgokra ráérezni és kitapasztalni a másikat. De szégyellném magam később, amikor valakiért megjátszom magam, aztán hamarosan mégis elhagy – pár ismerősömnek a szerepjátszás nem okozott gondot, simán azt hozták, amit elvártak tőlük, hogy megkapjanak valakit, de hosszútávú nem lett ezekből. Szerintem jelentősen megváltozni a párkapcsolatba lépés előtt lehet, többnyire az előző kapcsolatokból tanulva.
Szerintetek miért baj az, ha vannak napok, amikor elvagyok a párom nélkül (nem semleges lett, csak nem lógok rajta) ? Szeretem, csak sose volt olyan egyik kapcsolatomban sem, hogy olyan nagyon „bezsongtam” volna érte, annyira, hogy levegőt venni se tudtam volna nélküle, és 5 percenként üzenetekkel bombázzam, bármiről. Többször utólag tudtam meg, hogy ilyesmi volt a probléma.
