Néha jó vele, néha fárasztó

2025. január 06. 07:57 - csajokespasik

       

               A kissé kusza beszámolóból egy „se veled, se nélküled”-kapcsolat bontakozik ki, melyben a felek elbeszélnek egymás mellett, vádak is elhangzanak, azt is tudják, hogy kevés dolog működik köztük, valamiért mégse tudnak megválni egymástól.        

 
       

               Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Előrebocsátom, hogy itt én is hibás vagyok.
Feladtam magam ezért a kapcsolatért és még sok mindent.
Neki volt egy depressziós időszaka, és én mellette álltam. A barátommal alapból nem volt jó soha a kommunikáció köztünk, és emiatt - is - elég frusztrált voltam. Próbáltam változni, hogy neki megfeleljek - és itt vagyok én a hibás. Mert nem ezt kellett volna tennem. Az is az én hibám, hogy annak ellenére kitartottam mellette, hogy nem tudtam megérteni, mi zajlik benne.        

       

               Ő többször a fejemhez vágta, hogy nekem nem lehet semmit mondani, mert „más világ vagyok” és pesszimista is (ami nem igaz). Nekem a tavalyi év egy borzasztó év volt, nem csak miatta, sőt, ő inkább átsegített a nehézségeken, a maga módján. Egyfajta menedék volt nekem, már amikor jobb passzban volt. Ő néha nagyon fárasztó lelkileg, valamikor meg minden tök csodás vele.

Ő belőlem keveset ért meg csak, neki a legtöbb megnyilvánulásom nyavalygás.
DE ezekre a mondatokra melyik nő hogyan reagálna:
„Olyan vagy, mint egy rossz feleség, akinek nem lehet elmondani semmit, se ellentmondani”
(hogy is lehetne, mikor nem értjük meg egymást, elbeszélünk egymás mellett, eközben inkább csak én változok...).

Kérdeztem tőle, hogy tényleg velem van a baj? Csak mert én is benne voltam egy helyzetben, amit ő fel se fogott.
Válasz: „Megmondom miért nem sajnállak:  mert mindent felnagyítasz, ami veled történik”
Ilyenkor csak megsemmisülve nézek, nem reagálok semmit, és nem azért, mert hidegen hagy, hanem mert erre én nem találok szavakat, legalábbis ott és akkor.          

 

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr6018767018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

God Harald 2025.01.06. 12:45:48

Kinek mit intézett a feljebbvaló…
Nagyapám igazi bükkfa-székely volt. Csendes, magának való ember. Látszatra csak egy szórakozott professzor. De több volt annál! Makacs, csendes ellenálló.:) Nagyanyám hiába mondta neki százszor, hogy ne hagyja szerteszét a dolgait. Ő mindent otthagyott szétszórva a lakásban. Mindenütt jegyzetek, vázlatok, ceruzák, körzők, logarléc, folyóiratok, távcső alkatrészek. Egy idő után nagyanyám úgy üvöltött, mint akit nyúznak. A műsor végén nagyapám szelíd, nyájas hangon megkérdezte, hogy: szóltál, Katókám? Onnantól kezdve nagyanyám némán visított. Szóval nem könnyű műfaj az együttélés:)))

Lorrh 2025.01.06. 13:25:12

@God Harald: Pláne hogy már egyáltalán nem kötelező az együttélés. A régi hortielnyomó rendszerben ott muszáj volt.

Sztravinszka 2025.01.06. 14:29:42

@God Harald:
Nekem is székely volt a nagypapám. Ott sosem volt cirkusz. Rend volt, délben harangszó és ebéd, és valami megmagyarázhatatlan konokság, eltökéltség. A rák egy adott szakaszában felakasztotta magát. Csak öt éves voltam, de tisztán emlékszem a temetésére és az arany gombokra a sötétkék rakott szoknyámon.

Sztravinszka 2025.01.06. 14:32:46

A poszter az alapján, amiket "idehányt", egy rohadtul idegesítő, zavarodott képet fest magáról. Rengeteg önfejlesztés, tanulás, olvasás, beszélgetések árán talán fel tudja magát hozni elviselhető szintre.

God Harald 2025.01.06. 15:02:32

@Sztravinszka: kemény ember lehetett. A betegség előrehaladott stádiumában elvész az emberi méltóság.:(
Én 16 voltam amikor nagyapám meghalt. Szegény sztrókot kapott, nem nagyon tudott már mozogni. Szinte mindennap beszöktem hozzá az intézménybe hátul a kerítésen. Vittem neki kaját és megetettem. Nagyon szeretett enni, ezért láttam a szemén, hogy nagyon hálás érte.

Lorrh 2025.01.06. 17:20:52

@Sztravinszka: maximális tiszteletem az olyan embernek, aki felismeri hogy nincs tovább már a méltóságteljes élet és el tud menni önmaga akaratából.
Ez a mániásan ragaszkodni a nyomorult élethez - számomra nem pozitiv vonás inkább szánalmas. Sok ember meg annyira odavan az "élniakarástól", hogy a magatehetetlenség meg bepelenkázás meg minden is jöhet de "élünk".

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.06. 18:31:48

@Sztravinszka: A liberalizált gyerekkor nem tanít meg se akarni, se tolerálni. Ha két ilyen összekerül, akkor abból semmi jó nem jöhet ki. Kár erőltetni egy ilyen kapcsolatot, mert előbb-utóbb gyilkosság lesz a vége. A poszternek vagy egy határozott egyéniségre van szüksége, vagy egy mosogatórongyra. A cikkből ne derül ki, hogy melyik lenne jobb.
süti beállítások módosítása