Kire vár a párom?

2025. február 27. 07:57 - csajokespasik

       

               Egy közel 50 éves ember 8 hónap után már mást keresne? Nem elég, hogy már talált valakit, aki szereti? Levélírónk a zsigereiben érzi, hogy az a mellébeszélés-csokor, amivel párja olykor meglepi, nem túl jó jel.        

 
       

               Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

40 éves múltam, nő vagyok. Koromnál fogva rendelkezem némi önismerettel. Fiatalon sem tartoztam azok közé, akik a rosszfiúkhoz vonzódtak... anno, nálunk a gimiben sokan a rosszfiúkra hajtottak, és ennek megfelelően alakult később a házasságuk is, ahogy értesültem.
Voltam már házasság közelében én is, de az illető meggondolta magát. Nekem azóta voltak hosszútávú kapcsolataim, nem is működtek rosszul – az egyik ilyennek egy külföldre költözés vetett véget. De mindent egybevéve, egyikben sem voltak nagy drámák, vagy bizalmi problémák, a végek többnyire ellaposodás miatt következtek be.        

       

               És ehhez kapcsolódik a kérdésem is. Tényleg törvényszerű, hogy ez így menjen? Nagyanyáink világában ez miért nem így volt? Vagy lehet, hogy ők csinálták rosszul, és az a jó, ha mindenki örökké keres, mert úgy izgalmas? (nem hinném)
Jelenleg 8 hónapja vagyok kapcsolatban. Eleinte rendben volt minden, aztán elkezdtem nem bízni benne. Ennek oka főleg a következetlensége, és az, hogy sűrűn keveredett ellentmondásba saját magával. És ha valaki ugyanarról a helyzetről később már mást állít, nem pedig ugyanazt, gyanakodni kezdek.

De még azzal is nyugtattam magam, hogy csak nem akart akkor beszélgetni és így rázott le, nem kell ebbe többet belelátnom. Egyszer-kétszer ezt el is fogadom. Többször már gyanús. Amikor finoman felhívom a figyelmét, hogy előzőleg nem ezt, nem így mondtad X dologgal kapcsolatban, akkor vagy begurul, vagy nem hajlandó válaszolni.
Egy közel 50 éves ember 8 hónap után már mást keresne? Nem örül annak, hogy már talált valakit? Nem elég ennyi? Valahogy zsigeri szinten érzem, hogy ezek nem jó jelek. Korábban ritkán voltam bizalmatlan valakivel, de ő már megdolgozott érte, hogy kihozza belőlem.          

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr2118805372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Creativus 2025.02.27. 14:18:37

Nagyanyáink világában más volt a szemlélet, mivel ők szűkölködtek, néha nyomorban is éltek, és már gyerekkorban megtanulták, hogy az élet nehézségekkel, küzdelmekkel teli, s előrehaladáshoz erőfeszítések kellenek. Ez megacélozta túlélési lehetőségeiket, és párjukat sem a szex szempontjai alapján választották, hanem úgy, hogy képesek-e azzal a valakivel egy életet leélni.
Röviden még a múltról máig:
Szerencsére(?) jött a II. világháború, és valahogyan (lényegében törvényszerűen) megszülettek a Baby-Boom gyerekek (nálunk a Ratkósok), azaz a boomerek. Rengetegen voltak, s felnővén, kb. 1968 tájékán kirobbantották a szexforradalmat. Lényegében az újjáépítést követő, fokozódó jólét hatására, hogy egy "szép új világot" építsenek ki a "bolond öregek" helyett, akik kevesen voltak. Kialakult a fogyasztói társadalom, boldogságot ígérgetve.
Ma ebben élünk, a kellemetlenségeket kínos precizitással kiküszöbölve, kényelmi eszközök sokasága között, és élvezeti cikkek özönével körülvéve. Bármit eldobhatunk közülük, mert megunjuk idővel és lesz helyette új, és jobb. Lényegében ez úgy működik mint a drog, melyből egyre több és keményebb kell, bár már azt sem élvezzük, csak a szenvedésünket enyhítjük vele.
Néhány generáció után az emberek is körülöttünk eldobható tárggyá váltak, amelyet megununk, és újra, jobbra van szükség. Legyen az barát, vagy legyen egy nő/férfi, mindig csak fiatalabb, akár a végletekig. És egyre rosszabbul érezzük magunkat.
Ugyanezt tapasztalták a 60-as években elvégzett egér-utópia kísérletben (John B. Calhoun), amikor a túlnépesedés hatását vélték tanulmányozni. Sikertelenül, mert a kialakított jólét hatására a kezdetben szaporodó kolónia népesedése leállt, s idővel kipusztult. Állatokként hasonló tulajdonságok alakultak ki ott, mint az embereknél, a nőstények elhanyagolták ivadékaikat, a hímek vagy hiperszexuálisan bárkivel (hímekkel is) párosodtak, vagy külön csoportban, aszexuálisan csak ettek ittak, aludtak, híztak és szépítették magukat, s váratlan pillanatokban agresszívvé váltak.
Úgy tűnik az emberi értelem sem képes felülkerekedni a biológiai adottságokon, és egy kialakult jólét a társadalom pusztulását okozza, mert elvész a nehézségekkel való szembenézés, a küzdelem, az erőfeszítés benne.

A jelen már tele van másfajta(!) rosszfiúkkal, és lassan lehetetlen benne alkalmas párt találni.

Pesti 2025.02.28. 04:06:35

@Creativus: Egyetértek veled, bár nem élek otthon a probléma a nyugati kultúrában létező jelenség Európában és a tengeren túl. A számitógép kultúra csak felgyorsította, mert örűltségek tömegét írják az emberek és ahol mindez leülepedik az az egyén magán élete.

TrökkösBélabá 2025.02.28. 09:51:13

Az önismeret nem a korból fakad. 40 évesen még mindig szint fölé lősz, aminek ékes bizonyítéka, hogy a kutya nem akar elvenni. No, ennyit az önismeretről.
süti beállítások módosítása