Kell azért némi szerencse is

2025. március 14. 07:51 - csajokespasik

       

               Ha már egyszer együtt vagyunk éveket valakivel, az azt jelenti, hogy együtt akarnánk valamit csinálni. Ám van még valami, amiről nem beszélnek a társkeresős oldalak: arról a titokzatos szerencse faktorról.        

 
       

               Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Én azt nevezem igazán menthetetlen kapcsolatnak, amikor már komoly veszekedések és esetleg tettlegesség is van. Az már másik kérdés, hogy egy ilyenben miért maradnak benne, ha se gyerek, se közös egyéb nincs, ami összeköti őket. Olyanról is hallottam, hogy nem csak naponta ment a vita, hanem óránként vesztek össze, majd békültek ki. Meglepett, hogy ekkora összetartó ereje lehet egy mérgező kapcsolatnak. De ha valakik addig eljutottak, hogy felismerjék, hogy a kezdeti lángolás alábbhagyott, a szakítás helyett miért nem az újjáépítésen dolgoznak?        

       

               Nekem is volt olyan kapcsolatom, ami már ellaposodott, jöttek a gondok, de mindketten tettünk érte, hogy áthidaljuk őket. Nem vagyunk már gyerekek, hogy csak azért, mert kihunyt a szenvedély, az egész addigiakat is kidobjuk.
Sok mindent lehet egyedül is, kapcsolat nélkül. De ha már egyszer együtt vagyunk valakivel éveket, az azt jelenti, hogy együtt akarunk valamit csinálni. Vele, és nem mással.
Újra lehet randizni, minőségi időt együtt tölteni, és főleg: beszélni. Úgy, hogy közben hagyjuk élni is egymást, minden nyomás nélkül, és ha úgy érezzük, tényleg vége, ezek után is, akkor nem kell erőltetni, ami nem megy.

Amivel még kiegészíteném ezt: amiről nem beszélnek a társkeresős oldalak: a megfelelő társ megtaláláshoz, k*rva nagy szerencse is kell, mert bárki el tudja játszani neked, hogy ő a jó fogás – egy darabig. De ha évekre tervezünk valakivel, ezek átlátszóvá válnak, azt meg észre kell venni. És ehhez is kell szerencse. Mert megint vége lesz, és kidobtunk egy csomó időt.          

 

 

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/18816486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Capillarissa69 2025.03.14. 10:58:19

Feledésbe merült az a megcsontosodott és érthetetlen szokás, hogy egy hosszú távra (gyakorlatilag egy életre) szóló kapcsolatot nem a szex alapján indítjuk, hanem úgy, hogy megismerjük a másikat, hogy tényleg hozzánk való. Ez valóban lutri lenne, mivel a jelenlegi kultúránkban a véletlenül elénk kerülő (talán szimpatikus is) társ közül a felére nem teljesül ez a kitétel (szakítás válás lesz a kimenetel). S ugyanez visszafelé is igaz, mi sem lehetünk mindenkinek megfelelő. Ez - egyszerű matekkal 25% esélyt ad a jó választás irányába, feltéve, hogy nem végeztünk egymással komoly - előzetes - kutatást e téren (általában beszélgetésekkel és kerülve mindenféle bulizást, s élvezetes programokat).
Ma - igen nagy százalékban - nem ez a helyzet. Ahhoz hasonlítható, amikor egy király - elcsábulva egy étel nagyon vonzó látványától, illatától - vakon belekóstol, ahelyett, hogy türelemmel megvárná a "kóstoló" emberét, hogy mi a hatása, így nagy az esély az elhalálozására, ha intrikus udvari környezetben él.

Számos tanulmány ismerteti az oxitocin nevű hormonunkat - amely a testi kapcsolatban termelődik bőségesen - az agyunkra (ott is az érzelmi memóriára) hatva, hogy olyan kötődést indít el egymás közt, hogy az meghamisít minden racionális döntéslehetőséget. A legkevésbé hozzánk valót is abban a színben tünteti fel, hogy "ő az igazi". Ezt követően már "elromlik" a kötődési mechanizmus, mihelyt - évek múltán - szakítunk vele, s másokkal végül a kötődés nagyon nehézzé válik, még - ha szerencsénk van - az "igazival" is!!! (a régi kötődés örökre megmarad, állandóan rombolva az újat). Egy újjáépítés is esetenként lehetetlenné válik ha gond támadt.

De van egy másik oldala is - itt a dopamin hormon hat - amellyel napjainkban (már vagy 60 éve - a fogyasztói társadalom kialakulásával) állandóan visszaélünk, persze úgy, hogy senki sem készített fel rá, hogy ilyen létezik. Ez alapja egyébként annak a viselkedésnek is, amelyet "nárcisztikusnak" vélünk, sőt a mérgező kapcsolatok éppen erre épülnek úgy, hogy szinte lehetetlen kilépni belőle. Nem a mi hibánk, hogy bedőlünk annak a gazdasági berendezkedésnek, amelyet jólétnek vélünk, ám mégis rosszul érezzük benne magunkat. Több évezredes tévhitben élünk, amely arra épül, hogy "attól leszünk majd boldogok, ha a kellemetlenségeket kiküszöbölve, kényelemben élünk, és könnyen megszerezhető élvezetekkel vesszük körül magunkat". Ez a fogyasztás mozgatórugója, ez az ami értéktelenség érzetet ad hosszú távon, és újabb fogyasztásra sarkall. Nemrég felismert hatásai döbbenetesek. Valójában "dopamin-mérgezésünk" lesz tőle, amely alól lassan senki sem kivétel. Az ólmos fáradság, a kedvtelenség, az erősödő unalom csak az egyik közülük. Elvész a motivációnk az erőfeszítésekre. A másik, az ennek ellensúlyozására létező biológiai reakció: rendkívül érzékennyé válunk - ki erre, ki arra - apró negatívumokra, melyek felnagyítottan félelmet, megtámadottság érzetet, ebből menekülési ösztönt vagy haragot, vagy időnként erős szorongást generálva. Évek alatt alakul ez ki, észre sem vesszük, hogy megváltoztunk, s mások számára elviselhetetlen szokásokat veszünk fel. Közben pedig mi látunk másokat szinte őrültnek, érthetetlennek.

Ez a - régen csak a királyi udvarokban, a fényűzéstől kialakult - állapot, szétzilál minden kapcsolatot, sőt - automatikusan - agresszív viselkedésekre, harcra - végső soron - háborúkhoz vezet, illetve vezetett minden korban. Ez utóbbi - bár borzalmas, de - hatásos ellenszer volt a fényűzés lerombolására, és hosszan hatva a dopamin-mérgezés megszüntetésére.

Talán elgondolkodhatunk ezeken, még mielőtt (szintén a mérgezési hatásra) impulzív cselekedetekre, elégedetlenkedésre, harcos ellenkezésekre ragadtatnánk el magunkat.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.03.16. 10:14:09

@Capillarissa69: Rendkívül tanulságos tudományos leírás. Tetszik. Van persze minderre keleti jellegű bőlcs megközelítés is, ami szintén elgondolkodtató. Az is tetszik, és mivel mindkettő a saját terepén mozog, még csak nem is ütik egymást.

Én nem vagyok se tudós, sem bölcs, de már fiatal sem. A bezzegazénidőmben még fejlődési szakaszokhoz igazodóan megvoltak a preferenciák. Mivel a szörösebb nemhez tartozom, így arról tudok beszámolni, meg természetesen a kontextusról. Nem volt internet, társkeresők, de még a pucérnős kértyanaptárak is értéket képeztek, évjárattól függetlenül. Az első szexújságok csak később jöttek, és annyiba kerültek, amennyiért egy hétre lehetett kenyeret venni. Inkább nézegette az ember az élőt 3D-ben :) .

Szóval a lányokmindhülyék korszak után van a véleménypangás ideje. Nem túl hosszú, hamarosan érkezik a titokban érdeklődésé. leskelődés az öltözőbe, meg hasonló kiskamaszos akciók. A fejlődés következő lépése a felszínes testiség, mert valahogy csak jó lenne már smacizni egyet, mert a haver azt hazudta, hogy ő már túl van rajta. Azután jön a sokkal kevésbé felszínes testiség. Amit fontos tudni, hogy kizárólag a szex a lényeg. Egyetlen egy kamasz srác sem akar nősülni, kizárólag dugni, minél többet és minél többször, és ez a lényeg.

A poszt témájához itt csatlakozva fontos tudni, hogy mi a célunk. Ha partner kell, akkor azt kell választani. Van az ellenkező nemből is bőven, akinek szintén csak az kell. Ha viszont tartós kapcsolatot keresünk, akkor nem igazán értem, hogy miről szól a merengés? Tényleg van olyan, hogy valaki a következő 4,5 évre keres élettársat? Tehát nem a következő hétre a nyaraláshoz prütykölőpartnert, hanem meghatározott időtartamra alkalmai házastársat? Ha van ilyen, akkor miért siratja a ráfordított éveket? Én ugyan nem értem, de ha ennyi a projekt kifutási idelye, akkor ennyi és kész. Az egész felvetést nem értem. mert amikor valaki kinövi az olthatatlan kamatyolásigényű korszakát, és mentális képességi függvényében az életét már képes idővonalon elhelyezni, akkor felismeri, hogy vagy eljött a családalapítás ideje, és akkor - kifolyástól függetlenül - mindörökre tervez, vagy kiszáll a fejlődési folyamatból, és megmarad az alkalmi kapcsolatok szintjén. Az első esetben azt a kérdést kell feltenni, hogy megfelel-e számunkra egy életen át a permanens veszekedés, mert ez a fétisünk, és ez mindkettőnknek jó, a másodikban meg azt, hogy akkor meg miért támaszt komolyabb elvárásokat a másikkal szemben, mint esztétikai összkép, elfogadható testszag, és viselkedési minimumok, és ezekben hol szerepel a folyamatos verbális adok-kapok? A választék évről évre szűkülni fog. Meg kell tanulni együttélni a csökkenő kínálattal.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2025.03.16. 12:34:07

@F.M.J.:

"elfogadható testszag"

Jó, hogy említed. Sokan talán nincsenek is tisztában azzal, milyen fontos, hogy kellemesnek vagy legalábbus nem irritálónak érezzük a másik testszagát, még nehéz fizikai munka után kiizadva is, vagy extrém esetben pár napos kényszerű nem fürdés után.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.03.16. 13:35:07

@Kovacs Nocraft Jozsefne: És még mi lenne, ha nem lenne faorrom.
A nejen tudja, ha rendesen megfázok, egy pár napig kerülni fog. Nem miattam, hanem a gyógymódtól. Fokhagyma, pálinka, savanyúkáposzta, vörösbor. Így felsorolva, nem is tudom. Szerintem jó, hogy nem költözik el :) .

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.03.16. 14:18:48

@God Harald: :) Jó replika.
Errefelé így nevezzük, ha valaki nem túl érzékeny a szagokra. Olyan kifejezés, mint a botfül, vagy az üvegszem.

God Harald 2025.03.16. 14:44:54

@F.M.J.: gondoltam:)
Nekem is a munkahelyemen nagyon megromlott a szaglásom. De azért az erős szagokat érzem. A biológiai szennyvízkezelőben, hulladékégetőnél azért egy kicsit könnybe lábad a szemem.:)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2025.03.16. 15:09:28

@F.M.J.:

Szerintem cserélj orrot a feleségeddel. :DDD

God Harald 2025.03.16. 15:12:02

@Kovacs Nocraft Jozsefne: “orrt mi csináltunk neki…de boszorkány!”

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.03.16. 17:54:32

@God Harald:
"szennyvízkezelőben, hulladékégetőnél azért egy kicsit könnybe lábad a szemem"
- Tudom miről beszélsz. Én legfeljebb méréseket végzek ilyen helyek közelében, de annyi is elegendő. Finomabb szaglással kifutnék a világból.

"orrt mi csináltunk neki…de boszorkány!"
- Nono fiam! A kacsatesztről még nem hallottál? :)

"vasorrú rézfaszú bagoly"
- Az már egy fél biológiai galvánelem.

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
"cserélj orrot a feleségeddel"
- Nem minden tekintetben lenne üdvözítő. Neki elég jól áll a sajátja, mindenesetre nekem teszik. Nem biztos, hogy a tükörben is ennyire vonzónak tartanám :D . Inkább próbálom kerülni a fokhagymát. Na jó, leginkább csak próbálom. Abban bízom, hogy ennyi év után (37) ezen már nem fogunk összeveszni. A férfinátha nagyobb kihívás.

God Harald 2025.03.16. 23:22:46

@F.M.J.: hálistennek én is csak ritkán látogatom eme fertelmes helyeket.:) Tavaly többször is odarángattak szagérteni. Nyár volt, meleg, éppen érett az olajos vastagiszap…hát kicsit megorroltam rájuk.

bz249 2025.03.17. 10:15:13

@God Harald: @F.M.J.: nem ertelek titeket, kinai tudosok (vagy szakacsok nem tudni melyik a valos tortenet) 2019-ben egy mukodo megoldassal rukkoltak elo erre a problemara. Amig hatott a korona nekem semmi problemam nem volt a gyerek pelenkazasaval vagy a macskaalom takaritasaval. Ok az asszonynak jeleznie kellett, hogy szerinte budos van.

Lorrh 2025.03.17. 10:29:15

@Capillarissa69: " olyan kötődést indít el egymás közt"
Hát de rengetegen meg kötődési zavarokkal küzdenek és pont nem akarnak kötődni.
Te szerinted meg hormontól elkábulva összekötődik egymást. Ez a tizenévesekre jellemző. Az érettebb korúak meg sérültek, kiábrándultak és bizalmatlanok, ott nincs kötődés.

God Harald 2025.03.17. 13:20:20

@bz249: nekem nem ment el a szaglásom tőle.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2025.03.17. 15:19:14

@God Harald:

Én kétszer voltam covidos. Első alkalommal nem ment el a szaglásom, masodik alkalommal az ízlelésemmel együtt vagy 4 napra elment. Pedig a második alkalommal estem át rajta sokkal enyhébb tünetekkel.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása