Posztolónk eloszlatja ezt a tévhitet, őt ugyanis évekkel ezelőtt taccsra tette egy olyan nő, akinek minden kívánságát teljesítette. Most azon dolgozik, hogy a rossz berögzüléseit feloldja - mindezt nem valakiért, hanem valakivel képzeli el.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tanácsot szeretnék kérni. Azt mondják, a férfi jobban viseli a szakítást. Nálam nem így van. Pár éve volt egy csalódásom, ami megváltoztatott. Nem maga a kapcsolat, hanem inkább az, ahogyan végződött.
A lényeg, hogy megbíztam benne és teljesen elaltatott minden gyanakvást bennem. Fogalmam sem volt, hogy ő már mást keres, miközben velem van, mert ennek semmi jelét nem láttam, és nem az volt, hogy csak nem akartam látni. Ügyes volt.
Aztán vallott és úgy éreztem, át lettem verve. Őelőtte sokáig nem volt senkim, és megfogadtam, hogyha egyszer lesz valaki, mindenben a kedvére fogok tenni. Minden úgy lett, ahogy mondta, ha kért valamit, teljesítettem. A barátaimmal akkor találkoztam, ha neki is megfelelt. A munkarendem is hozzá alakítottam.
Rájöttem, hogy a kapcsolat működőképessége inkább csak az én fejemben létezett. Nem tudtam, hogy mást keres, vagy ki akarja élni magát. Azt hittem, működik köztünk, de arról, hogy ő mit szeretett volna, illetve miben nem voltam megfelelő, arról nekem nem szólt.
Sokban változtatott meg ez a helyzet. Már gyanakvóbb lettem. Azóta egy kapcsolatom volt, de az is inkább távkapcsolat.
Most kevés dologhoz van életkedvem és lelkesedésem, főleg a munkámra koncentrálok. Máshova keveset járok, mert nincs kedvem. Szeretnék ezeken változtatni, de nem valakiért, hanem valakivel. Eleinte mindez biztos kihatással lesz majd egy másik kapcsolatomra, és inkább az érdekelne, hogy még idő kell ahhoz, hogy ez elmúljon bennem? Ki tudom még mutatni az érzéseimet úgy, mint régen?