A sok tervezés ellenére a pasi teljesen más (de olcsóbb) ötlettel áll elő: menjenek a balatoni ismerőséhez. Levélírónk vonakodik, egyrészt mert vendégségben lenni egész más, mint egy szállodában, másrészt nem ismeri azt, akihez mennének.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Év elején jöttünk össze, és már áprilisban elhatároztuk, hogy nyáron lesz az első közös nyaralásunk. Megbeszéltük, hogy időben foglalunk majd szállást, egyeztetünk, félreteszünk rá pénzt. Nekem van kártyám, amin összegyűlt már annyi, hogy sok mindenhez kedvezményesen jussunk. Lenne kocsi is, még arra is kitértem, hogy indulás előtt azért nézze majd át egy szerelő is. Minden apróságra gondoltam. Ez volt áprilisban.
És az egész megmaradt az alapos tervezés szintjén. Ha szóba hoztam, hogy most már intézkedni kéne, azt mondta, ráér. Ne kapkodjak. A gondos tervezésre végül nem volt szükség, mert kitalálta, hogy menjünk Balatonra, van ott ismerőse. Vonattal. (Benzin és autópálya matrica megspórolva.) Nem így képzeltem. Ja, és nem úgy kezdte a mondatot, hogy „És mit szólnál, ha…?” – hanem egy kész állítással jött. Mintha más lehetőség nem lenne, vagy mintha nem érdekelné az én véleményem. Jó lesz az nekem. Pedig a korábbi terv még mindig megvalósítható lenne, semmiről se maradtunk még le. Annyi a bajom ezzel, hogy:
1. Nem ismerem az ismerősét, akihez mennénk, hiába mesél róluk, az más. Se a körülményeket. Vendégségben lenni más azért, mint egy szállodában.
2. Beleéltem magam valami másba.
3. Közösen terveztünk előtte.
Nem szóltam érte, csak annyit látott rajtam, hogy nem vagyok túl lelkes. Ha szólok ezért, akkor meg kötekedésnek veszi. Hogy ő a megoldásokat kínálja, én meg csak akadályokban gondolkodom.