A sulis stigmák hatásai

2026. január 20. 08:16 - csajokespasik

       

               Ha terrorizáltak az iskolában, az látszólag egy feldolgozhatatlan élmény, de legalább nyugtasson a tudat, hogy a sors néha igazságot is szolgáltat, mert azoknak az élete, akik már fiatalon abban lelik örömüket, hogy elnyomásban tartanak másokat, ritkán lesz sikertörténet.        

 
       

               Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Iskolás koromban volt részem kirekesztésben, illetve láttam, hogy bánnak azokkal, akik valamiben mások és eltérnek a többiektől, az átlagtól. Sajnos pár ilyen élmény az ember egész életére kihatással lesz. És ezzel nincs mit tenni. Én úgy ahogy túltettem magam rajta, azzal, hogy tudatosítottam magamban, hogy sok gátlásom emiatt van. Szerencsére a sors igazságot is szolgáltat néha, mert azoknak, akik a suliban elnyomásban tartották a többieket, egyiküknek sem lett sikertörténet az élete, enyhén szólva.        

       

               Mert persze, hogy rosszul tanul valaki, ha az iskola a félelemmel és az állandó védekezéssel azonos számára. Az meg hülyeség, hogy „legalább megtanulod, hogy kiállj magadért”, mert túlerővel szemben nem lehet, pláne egy lánynak - abból csak azt veszi le, hogy gyenge és kiszolgáltatott.
Van egy jó barátnőm, akinek hasonló múltja van. Neki van egy párja. Öt éve vannak együtt, de jót még nem mesélt róla. Akkor sem, amikor még csak félidőben voltak. Nem tudom, miért tart ki mellette. Ő érzelmes, a pasijának meg egyáltalán nincs igénye ilyesmire. Sok a konfliktus, ha közös társaságba megyünk, folyamatosan látom, hogy lejáratja, uralkodik rajta, a nő meg csak feszeng mellette. (Rémálomnak élném meg, ha velem történne. Szerencsére az eddigi kapcsolataimban nem volt ilyen helyzet, figyeltem a jelekre és tudtam érvényesíteni az akaratomat is.) A csávója állandóan okoskodik, szembemegy vele és rengeteg ellentmondásos dolgot mond. Például azt, hogy ő valójában „felkarolta” a barátnőjét és nélküle nem állna meg az életben… Ha úgy vesszük, ez verbális bántalmazás. Szeretnék rajta segíteni, de tudom, hogy nagyon érzékeny, és nem akarom, hogy azt higgye, én is csak támadom. De akkor milyen módon tehetném?          

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr1719033717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2026.01.20. 08:30:35

"Van egy jó barátnőm, akinek hasonló múltja van."

"...[a pasi] rengeteg ellentmondásos dolgot mond. Például azt, hogy ő valójában „felkarolta” a barátnőjét és nélküle nem állna meg az életben…"

Nincs itt semmi ellentmondás, a leírtak alapján a pasinak vsz. igaza van.

God Harald 2026.01.20. 11:49:26

Bukott diák vagyok,
Kijártam rég az iskolákat
Megbuktam én már rég

Mindannyian Isten báránykái vagyunk. Én egy elit osztály fekete báránykája voltam. Ittam, cigiztem, lógtam, néha alkalmi verekedések. A lelkiismeretes, ambiciózus, szelid osztálytársak közé nem igazán tudtam beilleszkedni. Egyszer megbuktam, de pótvizsgán átmentem. Nem lettem miatta depis, nem fordultam be, de fontolgattam, hogy világgá megyek. Különösebben nem is motivált. Aztán még trógerkodtam pár évet a “tanulmányaim” mellett! Mire befejeztem az egyetemet, az osztálytársaim jó része hasonló cipőben járt!:) Én (és a többség) nem lettem nagymenő, de nem vagyok elégedetlen. Aki céltudatos, jóeszű és fegyelmezett volt, az sokra vitte: tudós lett, menő üzletember, jónevű orvos. A családi, párkapcsolati dolgaink teljesen vegyesen alakultak. De ez elsődlegesen független a szakmai élettől. Nagyon nagyot jellemben senki nem változott, inkább csak az idők során kiforrott a személyiség. Sértettség egymás iránt nem nagyon maradt. Van viszont tolerancia, szeretet és tisztelet, összetartás. Valószínűleg nem voltunk soha rossz emberek. De ismerek nem egy olyan embert, akiben a fiatalkori “elnyomás” hihetetlen és hosszantartó bosszúvágyat és bizonyítási kényszert okozott.

Sztravinszka 2026.01.20. 12:08:08

Úgy hiányzott volna egy sulis elnyomás, mint pup a hátamra. És nem is láttam ilyet. Ettől még van millió nehézség, bármelyik életszakaszban.

Sose szerettem az olyan posztokat, amik a barinők megmentéséről szólnak. Miért lenne élesebb, tisztább a poszter lencséje, mint a barinő szükségletei, megélései?
süti beállítások módosítása